Komolyan, én vagyok az egyetlen aki ezt megtette egy barátjáért?

Kialakult egy afféle szerelmi háromszög-szerűség. Azért írom, hogy "szerűség", mert részemről még nem volt szerelem, csak egy afféle vonzódás. Annyi a lényeg, hogy az egyik barátom szerelmes egy lányba. Egy olyan lányba, aki bár nekem is tetszik, de a barátom tényleg, már-már betegesen oda van érte, úgyhogy én ezt tudomásul vettem, és úgymond "lemondtam róla" a barátom javára. Azonban ez a lány inkább engem nézett ki magának, nem a barátomat, és egyik nap oda jött hozzám, hogy ő többet akarna tőlem... Én végiggondoltam a dolgot, és bár nem tagadom, hogy nagyon szívesen elfogadtam volna az ajánlatát, de mégsem tettem, mert jól tudom, ha én összejönnék ezzel a lánnyal, akkor a barátom teljesen kikészülne, lelki beteg lenne, főleg, amikor hármasban terveznénk programot. Nem szidna, nem kérne számon miatta, jól tudom, csak csendben, magába fojtott bánattal kikészülne. Lemondtam a lányról a barátom lelki békessége miatt, aki viszont nem kellett a lánynak, így végül egyikünké se lett... Tettem ezt azért, mert én is voltam már hasonló szituációba, rettenetes dolog életed szerelmét látni, ahogy másvalakivel, főleg az egyik legjobb barátoddal nyomul helyetted, és nap mint nap találkoznotok kell... És az a furcsa, hogy bárkinek, akinek ezt a történetet eddig megemlítettem, mind teljesen hülyének, idiótának tart engem. Mindenki azt mondogatja, hogy a szerelmi élet egy verseny, aki kapja marja, le kellett volna szarnom a barátom érzéseit, és összejönnöm a lánnyal, mert a verseny az verseny, alfahímek győznek, stb. Őszíntén szólva ez eszembe se jutott... Egy barátságot soha nem nyomorítanék meg egy kapcsolat miatt, de úgy látszik, senki nem osztja a véleményemet. Találok legalább egy embert is, aki ezen nehéz döntésemet legalább pozitívan fogadja?