Nem érzem már a legjobb barátságot, de barátságnak sem?

26 évesek vagyunk, és 10-11 éve lettünk haverok, majd legjobb barátok. Tökre úgy érzem a 10 év amolyan kidobás volt. Sokáig csak nyafi panasz láda voltam, legtöbb emlékem az, hogy ő depizik meg nyafog. Mindenféle után csinálta. Csajai, híradó, világ elátkozott stb. Egy időben minden nap nyafogott valamin és ha nem reagáltam akkor hisztizett (férfiak vagyunk amúgy). Rászóltam, megdumáltam vele, de azóta tökre visszavett. (bár mostanában sem olyan hú de pozitívak a találkozások)

Pár naponta ha ír akkor is max annyit mit csinál, húúú most nézett meg egy sorozatot, húúú most XY al játszott stb. Ez nem gáz. Az gáz, hogy sosem érdekli én mit csinálok, hogy vagyok stb. Néha illedelmességből megkérdezi, és amikor elmondom, vagy netán nekem van bajom, akkor általában "uhu uhu az gáz" a reakció. (ez amúgy NAGYON zavaró) Néha megerőlteti magát és érdeklődőbb, de hozzám képest semmi.

Én mindig érdeklődöm. Miért az a kedvenc filmje, mi van XY családtagjával, kivel találkozott stb. gondolom kérdés nélkül azért nyőgi be az ilyesmit az ember, mert beszélni akar magáról. Ő kb szerintem azt sem tudja mi a kedvenc játékom, sőt, a munkám sem tudja mi. Többnyire az van, amit ő akar. Azt hallgatunk, amit akar mert az én zeném az zaj. Azt csinálunk amit akar. Ha nekem mondjuk csak egy padra lenne kedvem kiülni, akkor volt rá példa, hogy nem találkoztunk, mert ő azt nem akarja.

Nincsenek barátaim, így alakult (külföldre mentek). De úgy érzem szép volt, jó volt a 10 év, de de már nagyon visszavennék a dologból és letenném inkább amolyan havernak, akivel nem unatkozom. Idegen emberek érdeklődőbbek irántam sokszor, mint ő. Mert úgy vettem észre ő már elég régóta letett erre a szintre. Mit tanácsoltok?