Felesleges lennék?

Általános iskolás lány vagyok, idén végzek. Az iskolámban sosem voltam túl népszerű, mert zárkózottabb típus vagyok, nehezen megy a barátkozás.

Az osztályomat sem szeretem, nem nekem való társaság. Csak arra vagyok jó, hogy súgjak egy TZ-nél vagy felelésnél, vagy tanácsot adjak. Az osztályom nagy részére ez jellemző, őket ignorálom egy ideje.

Az iskolában töltött napokat csak a barátaim tudták feldobni, rengeteget beszélgettünk, nevettünk együtt, de mostanában kezdtek megváltozni a dolgok...

Eddig négyen voltunk barátok, de most hozzánk csapódott egy újabb lány, akivel természetesen semmi bajom sincs, egy évig mondhatni legjobb barátnők voltunk, csak aztán megtaláltuk a magunk társaságát, és eltávolodtunk egymástól.

Na, de jöjjön a lényeg: már a volt-legjobb barátnőm ( ezentúl D) feltűnése előtt is kezdett ellaposodni a barátságunk, a három barátnőm (nevezzük őket most A, B, C-nek) szembetűnően több időt töltött el egymással, engem kezdtek kihagyni a közös dolgaikból. Szünetekben odamentem hozzájuk, hallgattam a beszélgetésüket, és ennyi. Amióta pedig D hozzánk (vagyis hozzájuk) csapódott, nem beszélünk egymással szinte soha. Ha igen, akkor is én kezdeményezek, de általában lefullad a beszélgetés 1-2 perc alatt. Valamint nagyon fáj, hogy jövőre egy koliba megyünk, ők pedig azt tervezik kezdetektől fogva, hogy milyen jó lesz hármasban a koliban, meg majd befogadnak egy idegent (négyfős koliszobák vannak). Kicsit rosszulesett, hogy rám nem is gondoltak, ezért felhoztam egyszer a témát, hogy esetleg én beférnék-e negyediknek. Ideges kuncogás volt a válasz.

Jó ideje azt érzem, hogy felesleges vagyok számukra. Sosem csinálunk programokat együtt, nem megyünk sehova együtt, ha én kezdeményezek, akkor se.

Rengetegszer átgondoltam, vajon miért történt ez meg velünk, és természetesen magamban kerestem a hibát. Azt gondoltam, túl nyomulós lettem, vagy egy kis szünetre van szükségünk. Kb. 1 hónapja csinálom azt, hogy nem megyek oda hozzájuk. Annyi változott, hogy még köszönni sem köszönnek.

Csak tanácsot szeretnék kérni, hogy mit kezdjek velük. Hagyjam őket a fenébe, vagy beszéljek velük erről? Félek, hogy újra egyedül maradok...

14/L