Szemét vagyok ezért?

Sziasztok!

Volt egy nagyon jó barátom, akivel szinte napi kapcsolatban voltunk, sok helyre mentünk együtt. Összejött 2 éve egy lánnyal és akkor kezdte el, hogy lemondta a találkozókat (az utolsó pillanatban, amikor már felöltözve léptem ki a kapun), nem hívott vissza, az üzeneteimre is 2 hét késéssel válaszolt. Félreértés ne essen, legyen a párja a legfontosabb, de akkor ne igérgessen felelőtlenül. Az utóbbi 1 évben 3 hetente-havonta írtam rá, legutóbb szeptemberben futottunk össze véletlenül. Akkor azt mondta, hogy meglátogat a héten (ez lassan 7 hónapja volt-lehet eltévedt). Van nálam pár cucca megőrzésre, mert nálam a pincében elfért, kértem hogy vigye el akkor legalább azokat, ne foglalja a helyet. Azt mondta nem felejtette el, majd jön. :D Felajánlottam a segítségem egy felújítás kapcsán (van egy kis kifőzdéje), mondtam hogy segítek neki kifesteni, berendezni stb. A minap felkeresett elég bicskanyitogató stílusban, hogy mi a fene lesz már a segítséggel amit igértem, mert lassan nyitna és sehogy nem áll az egész. Azóta nem válaszoltam neki, mert érzem, hogy elhajtanám a büdös francba. Nyilván már magasról tojok a "barátságra" és a segítségre, csak ha megigérek valamit (vele ellentétben), én ahhoz tartom magam bármi is van. Kivéve ebben az esetben. Viszont néha szemétládának érzem magam és még nekem van lelkiismeret furdalásom egy kamubarát miatt...

Nem tudom mit lehet erre válaszolni, csak jól esett, hogy kidühönghettem magam. Volt valaki hasonló helyzetben?