Lehet nekem család meleltt barátom (/haverom, ki hogy hívja)?
Az a szituáció, hogy világ életemben egyedül voltam. Majd lett egy pátom, összeházasodtunk, stb.
Majd évtized után megismetkedtem haveromat, ám ez úgy érzem magam miatt nem fog működni.
Másodjára mondtam le egy találkozót, mert nem bírtam elviselni a gondolatot hogy a nejem es gyerekem otthon vannak én meg egy pár várossal odébb pizzázok, meg elvagyok.
Tehát végre normális életem lehetne, dd megakadálozom benne magam. Pedig világ életemben erre vágytam. Ma is!
Szerintetek? Volt már valaki így?
25/f
(Azononosítás végett: matt fekete)
A nem memtem találkozóra kifejtése:
Vártam! Komolyan! De előzö nap jött az érzés és az iszonyat bűntudat, melyet nem tudok megmagyarázni!
Amikor havert megismertem, nem szóltam róla páromnak, emrt féltem a reakciójától. Végül elkezdett turkálni az üzeneteimben, és megtudta, lett is balhé.
Ő amolyan "nem örülök hogy lelépsz itthonról, de mit csináljak veled" hozzáállással van a dologról.
Most pl tudta hogy mennék, de nem mondtam neki ,hogy nem megyek, csak annyit hogy akkor elmegyünk pénteken oda ahová szeretne (nem kikapcsolódás, meg nem halaszthatatlan), de azóta még nem mondta, hogy ugyan ne csináld, menj haverhoz, majd másnap vagy később megoldjuk.
Tehát nem érdekli, de nem is repesik tőle, hogy egyáltalán van aki szóba áll velem, és nem dőlne késbe ha nem lenne.
Amúgy havi kb 2-4 alkalomról lenen szó, olyan 4 órákról.
Hú na ez erős volt...
Az hogy kellett-e volna, az totál egyéni belátás és döntés. Plusz nem is ez a kérdés.
Ez utóbbival sem lenne gond!
Csak ha nem mondom hogy menjünk az a baj, ha meg mondom, hogy menjünk ,akkor meg az a baj!
Barátnői neki nincsenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!