Szerintetek normalis, hogy utalom az embereket mivel szarul bannak velem anelkul, hogy raszolgalnek?

Velem is ilyen van most, minden kis apróságért kibeszélnek.

Tökmindegy, mit csinálsz, úgyis hülye leszel, mert az emberek ilyenek.

Énis nagyon szenvedek miattuk. Most pedig elkezdtem ugyanazt csinálni (flegma lettem, érzéketlen, lesz*rom őket, persze belül meghaltam és bűntudatom van), én azt nem vagyok képes figyelmen kívül hagyni, hogy nem veszik észre, hogy tükröt mutatok nekik és konkrétan saját magukat fikázzák.

Mindig én próbáltam helyrehozni és nem tetszik nekik, hogy befejeztem.

Elég volt évekig elviselni, hogy mindig mindenért (szó szerint) képesek otthagyni a legnagyobb bajban.

Mint mondtam, az egyetlen ami zavar, hogy magukat érzik igazságosnak.

Bárhová is mész, ez lesz.

Keress egyetlen embert, akivel hasonlóak vagytok és legyél el vele.

Ne menj mindig máshová, mert az ilyenek ennek örülnek.

Mutasd meg nekik, hogy a sarkadra állsz, és kívülről legyél érzéketlen feléjük. Belül egy jó ideig haldokolsz, de aztán már azt veszed majd észre, hogy a kifelé mutatott érzéketlenséged belül is megmutatkozik.

Hidd el, egy idő után nem fog érdekelni.

Én is ezen dolgozom most.

Ha elkezded elengedni őket, sikerülni fog.

De semmiképp ne menekülj, mert rosszabb!

Félelmetes az eleje, pláne a lelki dolgok elengedésének, de ha nem mered elkezdeni, megrekedsz benne és meghalsz belül.

Tapasztalat:)

Ez rám is jellemző. Lehet hogy ez valamiféle belső kisugárzás vagy nemt'om....

Mondjuk nálam az is van, hogy nem igazán érdekelnek az emberek úgy általában, és amiről beszélgetnek azt halálosan unom és semmi kedvem betársulni olyan dologba ami nem érdekel. Az olyan emberek érdekelnek akiknek van hobbija, vagy pedig nem felszínesen, kategóriákba gondolkoznak.

Ja és amúgy teljesen érthető ha ezért utálod az embereket. Lehet hogy téged is bunkónak tartanak mert nem vagy olyan bizalmaskodó.

De a megoldás lehet erre esetleg az, hogy először is nem játszod meg magad, utánna keresel valamit, amivel szívesen foglalkozol, vagy ha már van ilyen akkor komolyabban veszed. Akivel pedig nem tudsz élhető kapcsolatot kialakítani azt pedig hagyod. Nem kell azon gondolkodni hogy kiben van a hiba. Meg kell találni azt a legkisebb közös nevezőt amin még együtt tudtok dolgozni, minden ami utánna van azt meg le lehet szépen szarni. És így már nem fog érdekelni hogy mit mondanak a hátad mögött, vagy a szemedbe. Ha vita van, határozottan elmondod az álláspontod, vagy közös nevezőre fogtok jutni, vagy nem.

"Nem arrol van szo, hogy rossz kornyezetben vagyok hiszen valtottam kornyezet mar nehanyszor es mindig ugyanaz van, kikozositenek es bunkok velem."

Ez azért még nem olyan biztos. Ha csak a munkáról beszélünk, akkor lehet hogy a szakmád nem megfelelő a személyiségedhez.