Veletek volt már ilyen? Mit tettetek?

Igen volt már olyan, hogy úgy éreztem mindenki más elörébb van a listán. Az ajándékozást én szüntettem meg, mert úgy éreztem nem nem jön tölem szivböl és amúgy is utálok ajándékot vásárolni. Programokat csinált nélkülem. Nem mentem volna el rájuk bizonyos okok miatt és ezt nyilván tudta is, de én úgy éreztem volna korrektnek,ha legalább megkérdezi. De ezzel azt mutatta, hogy nem is akarja, hogy menjek. Aztán én megszakitottam vele a 25 éves barátságot. Nagyon nem törte magát ö sem, de azt hallottam vissza, hogy nem is érti mi történt. MOndjuk ha megkérdezett volna engem...

Azóta sem lett ilyen barátnöm, de már felnöttem, már nem is igénylem. Külföldre költöztem, van munkám, párom, aki a legjobb barátom is, van barátnöm, akivel ritkán találkozom, de sokkal többre értékelem az ö barátságát. Mi már abban a korban vagyunk, hogy ez a barátság örökké fog tartani.

Lépj tovább keress új barátokat. Olyat akik öszintén vágynak a te barátságodra.

Igen,volt.Elhatárolódtam,mert rájöttem az illető nem igazi barátnő inkább amolyan érdek barát.Általában néztem mit szeret és azt adtam neki születésnapjára,igaz nem olyan nagy összegben,de nem is pár száz forintos ajándékot adta.De nem is ez a lényeg.Tudtam,hogy az édes illatú tusfürdőt szereti így tavaly azt kapott tőlem egy Milka desszerttel.Előző évben egy olyan könyvet vettem neki,amit tudom szeret és többször elolvasott,de nincs meg neki.A lelki panaszait mindig meghallgattam.Hálából ő még csak sms-t,társasági oldalon üzenetet se küldött születésnapomra.Amikor el is jött valamelyik évben mindig jóval később.Még azt se írta meg frissiben,hogy elfogok menni,bocsi későbbi időpontban.Másokhoz tudom,hogy elstartolt a napján pazar ajándékokkal.Meg az ő születésnapjára is meghivta őket tortára.Engem aki a napján köszöntöttem,vizsga készület közben is szakítottam rá időt meg se hívott a tortás összejövetelre,de azért mesélt róla cinizmusból,hogy lesz összejövetele.Más dolgokból is kihagyott pl. a két kisgyereke keresztelőjéről.Bármi volt nála abból mindig kimaradtam.Nem is torta a lényeg hanem a tisztelet.

Jól írja a 3-as válaszoló ha valami egyik fél részéről is nem szívből jön akkor kár adni,további lépéseket tenni.Most én sem mentem el a születésnapjára,nem is köszöntöttem se karácsonyra,se újévre vele az ilyen dolgokat befejeztem.Aki nem értékeli,hogy időt,pénzt szánunk rá az nem érdemli meg a tiszteletet.Mostmár kapadozna a "barátságért" de az én szememben már elveszítette a hitelességét,becsületét.Ha változna se érdekelne.

Volt egy nagyon jó barátnőm...szinte napi kapcsolatban voltunk, a párja és a párom pedig nagyon jó barátok voltak. Csináltunk mindig közös karácsonyt is és együtt tartottuk a szülinapokat. Aztán egy karácsonyozás alkalmával megbeszéltük, hogy nem verjük magunkat nagy költségekbe, olyat adunk ami személyes és tuti örülne neki a másik. Én hetekig kerestem valami olyat, ami szívhez szóló és tudom, hogy örült neki a barátnőm, pont ment a lakásuk dekorációjához is, elég nehéz volt beszerezni. Ő meg vett nekem egy tusfürdőt. Olyat, amit utálok. Nem az összeg a baj, hiszen nem volt pénze, de ez még a bögrénél is személytelenebb és látszott, hogy meg sem erőltette magát, csak lekapta a polcról a teszkóban, mert akciós volt. Holott pontosan tisztában volt a hobbimmal, az életemmel és azzal, hogy milyen illatszereket használok.

Meg is szakadt a barátság (bár nem emiatt) kb.5 éve...

Nekem is volt már ilyen szürreális élményem, hogy egy közeli barátom a fejébe vett valamit, hogy én azt szeretem és képtelen volt update-elni ezt az információt a valósággal. Egyszer megkértem, hogy mondja el azt az emlékét, amikor "megjegyezte", hogy én szeretem azt a dolgot. Akkor elkezdett visszaemlékezni és kiderült, hogy nem emlékszik semmire, sőt az is felmerült, hogy esetleg összekever valakivel. DE még ez sem volt képes felülírni a kényszerképzetét, mert később megint így emlékezett...!

Szerintem ez valami "elmebaj", valami kattanás, ami az ő életében gyökerezik és valószínűleg az egész életében visszaköszön, hogy valamilyen saját világban él, ami nem igazán van kapcsolatban a valósággal.

Az általános tapasztalatom az, hogy az ilyen külön univerzumban élő emberekkel nehéz kapcsolatot fenntartani, pont ezért, hiszen a barátainktól várnánk némi kölcsönösséget, amit így nem kapunk meg. Egyszerűen nem jutnak el hozzájuk a szavaink, van rólunk egy képük, amik nem mi vagyunk és ez valahol sértő is. Hab a tortán, ha ők sértődnek meg, amikor véletlen a valóság "betör" hozzájuk és kiderül, hogy teljesen más ember vagy, mint amit ő képzel.

Közben viszont az is ott van, hogy "senki sem önszántából hülye" - vagyis valószínűleg volt neki valami gebasz a családban gyerekkorában, amikor védtelen gyerekként egy olyan védekező mechanizmust fejlesztett ki a "túléléshez", egy vélhetően "ellenséges" környezetben, hogy kiépítette maga köré ezt a képzelt valóságot, amiben ő kb. félálomban leélheti az életét. Persze a Te szemszögedből ez mindegy, a lényeg, hogy ő nagy valószínűséggel így fog funkcionálni végig és ha megszakítanád vele a kapcsolatot, nem fogja érteni, miért.

Esetleg megkísérelheted valahogy a tudomására hozni ezt a láncügyet, pl. hogy dísznek kiteszed a falra a tőle kapott ékszereket és felhívod rá a figyelmét, hogy ugyan te nem hordasz ilyeneket, de szeretnéd ha szem előtt lennének, hogy emlékeztessenek téged a barátságára... Meg hát milyen szerencse, hogy ha nyakláncnak nem is, de dekorációnak alkalmasak. :D

Szerintem egyébként ha ő tényleg ilyen "félálomban élő" ember, akkor az ajándékozása mögött valószínűleg nem az van, hogy le akart tudni egy kötelességet, hanem tényleg inkább az, hogy meglátta azt a láncot és Te ugrottál be neki, hogy biztos örülnél. Ha el tudod nézni ezt a kettyenését és más területeken ad is számodra valamit a kapcsolat, akkor "menthető".