Szégyellem a barátaimat?

Gimnáziumba járok, ahol ugy itélik me az embereket, hogy kik a barátai, melyik társaságban vannak. Én lehetnék a népszerű lányok társaságában, abban is voltam év elejétől, de rájöttem hogy nekem ez a “gang” nagyon felszines, nem erzem jol magam benne, mindig csak másokat beszélünk ki, a legaljasabb pletykákat terjesztik de én nem ilyen vagyok, meg kell magam játszani előttük. Talaltam baratokat, szornyu igy mondani, de “az alsóbb kategóriából”, akik nem népszerűek, de velük jobban érzem magam. Mellettuk onmagam lehetek, ők nem gonoszak senkivel sem. Iskolán kívül nagyon jól elvagyok velük, bizok bennuk, imadom oket. De sajnos ha oszinte vagyok magammal, az iskolan belul szegyellem oket, nem vagyok velük felszabadult, sokszor inkabb a nepszeru lanyokkal vagyok mint “ahogy azt elvarjak”. Es tudom hogy szornyu ember vagyok ezert, de ebben az iskolaban igy megy az emberek megitelese. Ha nepszeru vagy, tehat veluk baratkozol, akkor odamennek hozzad a fiuk, nem fognak osszesugni a hatad mogott, tekintelyed lesz. Ha pedig nem veluk vagy, akkor “lejebb kerulsz a taplalek piramisban”. Es tudom hogy az igaz barataimat kell valasztanom, de nem tudok ezen tullepni hogy ugymond szegyellem oket. Valaki tudna segiteni? Hogy tudnam megvaltoztatni a gondolkodasomat? Borzadzto lelkiismeret furdalasom van, de ezt erzem nem tudom atverni magamat, hiaba gondoltok ezert szornyu embernek, szeretnek valtozni, de nemtudom hogy kell.