Szerintetek valaha is elfelejtem majd őt?

Nem lehet megkeresni és úkra kezdeni ezt a barátságot? Nem fog elmúlni de remelem megismersz majd más értékes embereket akik pótolni fogják a hiányt.

Miért szakadt meg a barátság? Ez itt a kérdés

Nekem sajnos csak ilyen eseteim voltak eddig :( Úgyhogy átérzem a dolgot. Nem telik el nap, hogy ne jutnának eszembe. :(

Mondanám, hogy persze, elmúlik, de azért elbizonytalanít, hogy 10 év után sem sikerült és vele álmodsz.

Miért lett vége? Írj neki, hogy beszélni szeretnél, mi újság vele stb.

Nekem is volt egy mély és közeli barátságom,ami a mai napig értehetteln miért szakadt meg.Ráadásul csúnyán összevesztünk,kiabáltunk egymásrra.Lepiócázott,azt mondta nem akar velem közeli barátságot többet csak felszineset,úgy akar rám gondolni mint a többi emberre a társaságban.Szerinte a barátságunk csak egy nagy illúzió volt.Holott mindent megosztottunk egymással,kölcsönösen segítettük egymást lelkileg és még anyagilag is ha szükség volt rá.Órahosszakat tudtunk egymással beszélgetni,témázni,kölcsönösen figyeltünk egymásra,a nővéremként szerettem és ő is mondta ha bármi gondom van úgy forduljak hozzá mintha a nővérem lenne.Lesújtott a barátságunk vége.Úgy tudtam túltenni magam rajat,hogy beszélgetéskre jártam és ez gyorsitotta a folyamatot,közben a személyiségem is változott,nőtt az önbecsülésem.Mondent összevetve 2,5évembe került a megbocsátás.Ez az eset 4 éve történt.Amióta megbocsátottam ha találkozunk köszönünk egymásnak,ha véletlenül egy társaságba vagyunk beszélünk valamennyit,irunk egymás születésnapjára a társasági oldalon,néha egy-két like a részéről.Ennyi.Barátok már nem leszöünk többet.Nem fáj a látványa,ha rágondolok.Nagyon ritkán halványan eszembe jut,de az gyorsan el is illan.Inkább úgy jut eszembe mint egy megtapasztalás,amin átmentem és amiből sokat tapasztalva jöttem ki.De ez önerőmből nem ment volna a terapeuta segítségével sikerült ezt elérnem akihez beszélgetésekre jártam.

Ha már 10 éve történt, akkor nem ő hiányzik neked, csak a jó emlékek miatt érzed úgy. Velem is történt már hasonló, én akkor felkerestem a barátnőmet de már nem volt ugyan az. Mindketten megváltoztunk, nem volt semmi közös témánk. Felkeresheted te is, de nem hiszem, hogy újra ugyan olyan kapcsolatot tudnátok kialakítani mint régen. Szerintem fogadd el, hogy ez így történt. Valahogy túl kell lépned rajta. Keress új barátokat, vagy ha van most akivel jól érzed magad, vele foglalkozz és ne a múltban ragadj le. Egyébként meg nem lehetett valami nagyon jó barátnőd, ha egyik napról a másikra kijelentette, hogy nem akar veled barátkozni. Egy ilyen ember nem éri meg, hogy utána sírj.

Egyezem a 9-es hozzászólóval,hogy ilyenkor a jó emlékek hiányoznak,az hagy űrt a lelkünkben és nem az illető személye,aki jól meg is bántott bennünket.Amikor szétment a barátságom,bennem is olyan érzések voltak,hogy soha nem találok majd olyan emberket akikkel olyan jól eltudok beszélgetni,akikkel ugyanannyit fogunk segíteni egymásnak mint a volt barátnőmmel.Hiányoztak a hosszú sms-ek,e-mail-ek is amiket a hét folymán folytattunk ha nem volt alkalmunk találkozni személyesen.Ahogy bekapcsolódtam új programokba,új hobbit is találtam,új tanulmányokba is fogtam mindenhol új emberekkel is megismerkedtem akik közül némelyekkel nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk.Mára már azt mondhatom nem egy hanem több jó kapcsolatom van.Azt a mélységet amit az a barátság nyújtott egyik se éri el,1-2 megközeliti,de nem is igénylem.Így is tartalmasak,minőségesek ezek a kapcsolatok.