Jogos a felháborodás?

Az egyik munkatársam/haverom vagy nem tudom minek nevezhetném már, a következőket csinálja. Melóba mindig olyan nyáladzó mindenkivel, de ha éppen nem vagyok résen képes nekem is keresztbe tenni. Nagy ritkán megszoktam látogatni , de akkor is addig vagyok érdekes , ha viszek bort kaját magammal. Mert akkor a testvére is lejön enni aztán visszamegy a szobájába. Szilveszterre meg sem hívott, még egy üdvözlést se írt. Munkába meg aztán csodálkozik , ha azt mondom inkább hanyagoljuk a társalgást ,és csak a munkával foglalkozzunk. Napokig puffog.

Holnap azt tervezem , hogy szó szerint elküldöm a p...csába.

Mert unom, hogy csak akkor vagyok jó neki ha éppen rátör a magány vagy éppen nincs jobb ember akivel szórakozhatna.