Veletek volt már úgy, hogy több energiát fektettetek be egy kapcsolatba mint a másik fél?

Nekem van egy ismerősöm, akit amúgy szeretek, évente párszor találkozunk, régebben együtt laktunk, és csak egymásra támaszkodhattunk, ezért fontos nekem.

Viszont mióta nem lakunk együtt, amikor beszélgetünk, mindig csak róla van szó. Ha én beszélek valamiről, elkezdi nyomkodni a telefonját, nagyon bunkó módon.

Ha nem lenne az a közös múltunk, akkor nem tartanám vele valószínűleg a kapcsolatot, de így évente kb. két találkozás belefér.

Egy ideig még elviselném ezt, de ha mindig csak te adsz és nem kapsz semmit cserébe, annál nincsen frusztrálóbb érzés a világon.

Gimis vagyok, az általános sulis osztályomból csak két lánnyal tartom a kapcsolatot, illetve már csak eggyel, mert a másik két hónapja nem hajlandó válaszolni arra, amit utoljára írtam, előtte is mindig én kerestem őt, de akkor még nem akartam elfogadni. Egy ideig azzal nyugtatott, hogy nem felejtett el és akar találkozni, de mindig annyi dolga van. Amikor meg összejövünk egy évben egyszer-kétszer, azt ecseteli, hogy semmit nem csinál már hónapok óta. Én mindig a szülinapján írok neki, ő meg egy hónappal később köszönt fel. Rendben van, nem tartja mindenki ennyire számon a szülinapokat, de megírhatná, hogy neki ez nem fontos, akkor én sem áldoznék rá időt. Amikor meg mégis ír, motyog pár szót, érdeklődök valamit felőle, arra már csak hónapokkal később válaszol. Akkor most mi van? Csak annyi, hogy lusta és sz*rik a fejemre, nekem nincs szükségem ilyen barátra, ha lehet még annak nevezni. Nekem most telt be a pohár. Nem kell foglalkoznod vele, ne érezd azt, hogy mindig csak te erőlteted a beszélgetést. Ha nem veszi észre magát, akkor te is hagyd békén. Ez van, foglalkozz azzal, ami tényleg fontos.

12-es vagyok

Ha másokra van ideje, csak rád nem, akkor ez egyértelmű jelzés felőle. Rossz érzés, de ne foglalkozz vele. Jönnek még barátok, akik jobban értékelnek majd. :)