Segisetek, hogy illeszkedjek be?

Szerintem ott rontottad el hogy mindenkihez oda mentél.

Én annak idején kicsit távolságtartó voltam eleinte, nekem mentek magától a dolgok. Eleinte egyedül is ültem néha..

Rám úgy figyeltek fel illetve azer kedveltek meg mert jokat tudtam mondani, logikus, korrekt hozzászólásaim voltak órákon, meg persze vicces is voltam:D

Szerintem ne eroltesd a dolgokat. Keress valakit az osztályodbol aki értelmesnek tűnik és azzal kezdj beszélgetni, de persze ne logj a nyakán egész nap.

Én 11-esként vagyok ebben a helyzetben. A különbség az, hogy 9-ben eszméletlen közösségünk volt, népszerű voltam, aztán egy szarkeverő csaj szépen szétszedte az összes barátságot, engem és pár embert meg kb teljesen kiutáltatott. Jelenleg az osztály nagy része full levegőnek néz, véleményemet nem hallják meg, lehurrognak, vissza se bírnak köszönni stb. Persze tisztelet a kivételnek.

Sajnos érdemi tanácsot nem tudok adni, mivel te ezek szerint mindent megpróbáltál:( talán csak annyi, hogy semmi esetre se fuss utánuk, ne hagyd magad kihasználni. Nézd te is őket levegőnek, ha valamit akarnak, szard le te is ugyanúgy, mint ők a te mondanivalódat. És ismerkedj pl az évfolyamtársaiddal, nekem is onnan van szinte az összes barátom.

Ja és kitartás! Nálunk sok osztály elég rosszul indult, mostanra viszont már majdnem mindnek javult a közössége. Mi sajnos pont az ellentéte vagyunk ennek a menetnek:/ de tényleg ne vedd magadra a bunkóságot, nem érdemlik meg.

Annyit azer jegyezzetek meg, hogy ha most nem vagytok “menők” a későbbiekben lehettek..suli után.

Bár én népszerű voltam, sajnos a nagybetűs életbe már annyira nem jönnek össze a dolgok.

Úgy tudtok talán vissza vágni nekik a legjobban ha ezerrel tanultok oda teszitek magatokat, lesz majd egy jól fizető munkahelyetek, aztán lesz egy szép hazatok stb.. ne aggódjatok majd mondjak “ez a lúzer többre vitte mint én?!”

Hat igen, ez ilyen

És fájdalmas is.

20 évesen (!) azt tudom mondani, hogy átéltem mindenféle marhasz*rságot alapiskolától kezdve a középsuliig. Én speciel olyan voltam, hogy próbáltam barátkozni, kedves lenni, sőt, csajozni is próbáltam. Ehelyett mit kaptam? Mindenki elp*csázott engemet a francba, mindenki pletykákat terjesztett rólam, aztán az egész oda fajult, hogy interneten is zaklattak, telefonon, és középiskolában a diákokkal együtt működve a tanárok és igazgató KIRÚGOTT KÖZÉPISKOLÁBÓL, mert túl sokat panaszkodtam, hogy ez van, az van. Már senkivel nem barátkozom, nem rázok kezet emberekkel, én feladtam már kb. a te korodban. Kérdéseddel kapcsolatosan válaszként sok mindent nem tudok mondani, mivel ahogy említettem kb. én is olyan voltam, hogy próbáltam barátkozni, de nagyon rossz döntés volt mindenkivel kedves lenni, ma már ott tartok hogy full egyedül vagyok, nem volt se barátnőm, vagy egy őszinte, és befogadó állandó baráti társaságom. Fájdalom a seggben, hogy én ahol élek, itt pl. múltkor dobtam a ''ismerőseimet'', akikkel próbáltam barátkozni, és elfogadni a hibájukkal együtt, de ők mindig csak a "lyukakra" mentek, meg este 18 óra körül az volt a szórakozásuk, hogy háromszor a bevásárlóközpont előtt belerúgtak egy biciklibe. Na már most ebben a "városkában" ilyen nyomorékok vannak, akiknek ez a foglalkozásuk, tehát nekem suli alatt, és után csak a magány jutott, mert nem akartam ilyen "reppereket imádó alkoholista bunkó bandával" lógni, és egyéb hasonló állatfajtával, akikkel meg ugye próbáltam komunikálni, azok meg elküldtek a francba.

Na már most: Én úgy látom, hogy nem feltétlenül probléma, hogy mindenkihez odamentél, és külön beszélgettél, itt a probléma azzal van, hogy olyan emberekkel társalogtál, akik ignoránsak, elutasítóak, és hülyék. Mondhatnám mellé, hogy fel a fejjel, majd megtalálod a megfelelő baráti társaságot, de benne van a pakliba, hogy mindenki olyan a suliban, amilyenek a többiek, hogy nem akartak veled társalogni. Meg kell találni a megfelelő baráti közösséget, csak néha nehéz, meg persze függ bizonyos dolgoktól. Különben is, nem más embereknek kell megfelelnünk, hanem saját magunknak. Tanácsként nem sokat tudok mondani, próbáltam a saját tapasztalataimat leírni hátha hasznát veszed, és fel a fejjel. Remélem megtalálod majd a megfelelő baráti közösséget. Akik ignorálnak, és elküldenek, azoknak nincs létjogosultságuk a Földön.

Kitartást!