Szeretnék barátokat, de nem megy a barátkozás. Mi a teendő?
Ha bekerülök egy új társaságba, általában szinte azonnal bekapcsolom magamban a csendes megfigyelő üzemmódot.
Nem gondolkozom azon, hogy szólaljak-e meg vagy sem, hanem egyszerűen nem szólalok meg, csak ritkán. És ezt soha nem azonnal, hanem csak egy kis idő elteltével veszem észre. Bár még ilyenkor se lenne késő bekapcsolódni a beszélgetésekbe, barátkozni, de egy kis idő elteltével mindig átváltok megfigyelőbe.
És ez nagyon zavar engem. Mert igazából nem izgulok ilyenkor, nem ver gyorsabban a szívem, nincs lámpalázam, nem vagyok szociális fóbiás.
Nincsenek barátaim, és igaziak nem is voltak sosem. Iskolai-, munkahelyi ismeretségeim vannak, de ezek mindig megmaradnak ismerősi szinten..
Jó, persze, a múltban történt egy s más, amik közrejátszanak a személyiségem ilyetén alakulásában, de azt gondolom, hogy már nem kéne, hogy ezek ennyire befolyásoljanak. (Családi erőszak, iskolai bántalmazás.)
Ezzel egyidőben azt is tudom magamról, hogy bármikor, amikor valakivel picit is közelebb kerülünk egymáshoz, akkor azonnal hárítok. Nekem ez nem menne.
Szóval összességében szükségem is van barátokra, meg nem is. Kellene valaki, akiben teljesen megbízok, meg nem is.
Pszichológus kellene?
19N
válasza: válasza:Ismerős helyzet. Ugyan ilyen problémáim vannak. Igazából én magamba vagyok fordúlva, lelki problémák miatt.
A lelki állapotom általában nyugodt, bárkivel eltudok beszélgetni, de nagyobb társaságban nem megy..én is csak figyelek.
Nameg nekem sincsenek igazán barátaim.
18/F
válasza:Velem is pontosan ez a helyzet és én is így érzek... Érdekes.
19/L
válasza:Én is így vagyok, pedig még csak 14 éves vagyok..
Amikor tudom, hogy egy nagyobb társaságba megyünk, mindig eltervezem otthon, hogy na, most tök jó fej leszek és sokat fogok beszélni, aztán amikor odaérünk, én se merek egyszerűen megszólalni :/ Nagyon zavar.
14/L
Szerintem az nem árthat,ha elbeszélgetsz egy pszichológussal(rám jólesően hatott). Én,jártam pszichiáternél is,de úgy voltam vele,hogy ilyen fiatalon gyógyszerekhez nyúlni butaság lenne és nem kérek belőle. Viszont az érzéseinket elméletileg meg kellene osztani valakivel(kibeszélni magunkból).Biztosan köze van a múltban történteknek a mostani problémádhoz,főleg ami a bizalmat illeti.Barátokra mindenkinek szüksége van(nekem sincsenek sajnos),de nem minden áron.Értem ezt arra,hogy volt egy barátnőm,akiről azt hittem,hogy tényleg fontos vagyok neki és kiderült,neki pusztán érdek ez az egész.A lényeg,hogy merj segítséget kérni,ha valóban szükségét érzed és ne görcsölj rá.:)
23N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!