Ti hogy kezelitek, amikor rájöttök, hogy egy ismerősötök hazudik? Hogyan álltok a kapcsolathoz ezek után?

# 4

Manapság sokan sokféleképpen értelmezik a barátságot és adják is...pedig azt ki kell érdemelni...

Nem mindenki hazudik, ferdít. Többek közt én sem, nyílt lapokkal játszom. Kevés ember képes kezelni, ha valaki belemondja az igazat az arcába, még kevésbé, ha tőle is ezt várják el. Viszont az őszinte kapcsolat lehet csak harmonikus, zökkenőmentes, mert a felek képesek mindent idejében átbeszélni és hamar lemorzsolódik, aki nem kompatibilis.

Én is rühellem, ha valaki nem őszinte. Sőt, minél kisebb horderejű a dolog, annál jobban idegesít, hogy mi a bánatért nem merte elmondani az igazat? Ha az utolsó pillanatban mégsem akar találkozni, mondja azt. Ha épp nincs kedve a hülyeségeimhez, azt. Ha valamivel megbántottam, mondja el, beszéljük meg. Ha magát próbálja fényezni, ott már komoly problémák vannak.

Soha semmiért nem szoktam megsértődni, talán a világ legmegértőbb és leglazább embere vagyok, szóval mondhat kb. bármit, ha igazat beszél, elfogadom. Nyilván megvan az oka, hogy úgy gondolja, ahogy. Ha valaki ezt nem tudja rólam, az egyszerűen nem barát. Kétszer szoktam figyelmeztetni a füllentőt, harmadjára szélnek eresztem.

Egyszer volt olyan barátnőm akiről tudtam, hogy hazudik és évekig rá is hagytam, mert szerettem nagyon, hát elég rendesen vérszemet kapott. Nem tett túl jót a kapcsolatunknak, amikor már azt se hittem el, ha kérdezett valamit. 27/N