Tényleg rossz hatással van egy haveri, baráti kapcsolatra az ha távol laknak egymástól?

Miután mindenki szétszéledt (egyetem, költözés) a baráti társaságban pár évig tartottuk a kapcsolatot. Párszor találkoztunk, stb.

Utána jött a munka, család. A találkozások ritkábbak, nincs idő. Mindenki a közvetlen környezetében talál új barátokat. Akik felé bizalom épül, a régiek felé pedig csökken, mert ahogy telik az idő, mindenki változik. Fogy a mondanivaló. És a régi barátok kikopnak.

Szóval igen, a barátság is megkopik a távolság miatt.

Persze ha évek múltán összesodor a véletlen örültök egymásnak, pár felszínes, fontosabb életesemény szóba kerül. Majd megy minden a szokott módon, az újabb találkozásig semmi hír.

Szerintem ez a barátság „mélységétől” függ. Nekem az ország másik végében és Amerikában is él barátom, akikkel igen ritkán találkozom, mégis úgy érzem, számíthatunk egymásra, és ha bármikor beszélünk, találkozunk, olyan érzés, mintha tegnap láttam volna őket utoljára, kvázi ott folytatjuk a mondatot, ahol legutóbb (akár évekkel azelőtt) abbahagytuk – talán mert olyan élményeket éltünk át régebben, amelyeken keresztül nagyon jól megismertük egymást, vagy „rokonlelkek” vagyunk, a fene tudja.

Vannak viszont a közelben élő „haverjaim”, akikkel napi szinten beszélek, heti szinten találkozom, bírom őket, de mégsem mondanám, hogy a barátaim…