Menthető még ez a barátság?

Sziasztok!

Van egy nagyon jó férfi barátom, akivel szinte naponta beszéltünk és hetente találkoztunk. Ez tartott kb 5 évig. Tavaly teljesen meghülyült, összeszedett egy nála 20 évvel fiatalabb lányt (aki egyébként nagyon csinos és aranyos is), vett egy új "menőautót" és teljese kifordult magából. Azalatt az egy év alatt egyáltalán nem találkoztunk, hiába hívtam fel, hogy menjünk el valahova, vagy csak ugorjon be egy kávéra délután, nem jött össze. Mindig mondta hogy jön, de vagy elfelejtette vagy az utolsó pillanatban közbejött neki valami. Nem értem, a lánnyal nem laknak együtt, kb.kéthetente találkoznak hétvégén szóval az sem lehet, hogy ő nem engedi.

Simán csak szarik már rám, ami elég rosszul esik ennyi idő után, mert nagyon hiányzik. Mondtam neki párszor, azt mondta nem ellenem irányul, csak nagyon sok a dolga és ne haragudjak. Szerintem aki nem tud a 365 napból legalább egy órát a másikra áldozni, akkor...

Igazából nem érdekelne ha mindig ilyen lett volna, de teljesen ellentéte önmagának ezért sem tudom "elengedni".

Az elején gondoltam, hogy én nem fogom zaklatni, ha ő sem keres akkor én se őt, olyankor még mindig rám írt, hogy jó lenne találkozni. Ez természetesen nem történt meg. Fél éve futottunk össze véletlenül, akkor megittunk együtt egy kávét, minden olyan volt mint régen arra az 1 órára. Azóta szinte egyáltalán nem beszélünk. Én nem keresem (nem fogom zaklatni), ő nem keres magától. Úgy érzem én mindent megtettem, ennél többet nem tudok es nem is akarok ha nem szeretnék szánalmasnak tűnni.

Meg tud így változni egy ember? Volt valaki hasonló helyzetben? Nem tinik vagyunk, ő 42 éves. Mi ez, valami korai kapuzárási pánik nála? Hagyjam a francba az egészet és majd elfelejtem? Nyilván nem tudok már ennél többet tenni, csak érdekelnének más emberek tapasztalatai ezzel kapcsolatban.

33N