Szerinted barátnak lehet beszélni negatívumokról, félelmekről vagy szorongásról? Rosszul hat ki a barátságra?
válasza: válasza:Hát erősen függ a körülményektől. Nekem volt egy "bizalmas, jó" barátnőm, akivel évekig tényleg minden problémámat megosztottam, és akkor volt, nem is kevés. Nem negatívkodtam, ha rossz kedvem volt, elmondtam az okát, talán tanácsot kértem és haladt tovább az élet, azt sosem engedtem, hogy emiatt ő háttérbe szoruljon.
Ha neki volt gondja, a segítségére voltam, bár ő szemmel láthatóan nem volt ennyire őszinte. A barátságunkra nem volt rossz hatással, sőt. Később, amikor testileg és lelkileg is megerősödtem, a körülményeim pedig rendeződtek, hirtelen egy hisztis p ca lett belőle. Kiderült, hogy JÓL ESETT NEKI, hogy nekem rosszabb, ettől érezte magát jól, hogy neki jobb sora van, mint nekem. Most már nem tudott sehol beérni, elnyomva érezte magát, dobbantott is. Egyem a szívét :D
Azóta nem nyílok meg senkinek, pedig őszinte ember vagyok, ami a szívemen, az a számon. Igaz, ezek után nem is vágyom annyira barátkozni.
Volt egy-két haverom, akik a tipikus energiavámpír kategóriába estek, egész nap mást sem csináltak, csak facebook chaten panaszkodtak. Tényleg mást sem tettek, természetesen mind magányos emberek, próbáltam elmagyarázni nekik, hogy talán pont emiatt, próbáltam legalább én kitartani mellettük, de fél éven belül betelt a pohár. Ami sok, az sok. Amikor egy "barátnak" semmi haszna nincs, mert nem mozdul ki veled, nincs humor a kapcsolatotokban, nem beszéltek semmiről, jóformán meg sem hallgat, az sem érdekli hogy veled mi van, csak hogy neki milyen rossz és milyen sza r a világ és minden nő szemét - persze én nem, ne vegyem magamra, én vagyok a varázslatos kivétel :D -, az abszolút tűrhetetlen.
Én azt mondom, emberfüggő. Ha megbízol a barátodban és biztos nem csak azért "tart", hogy janinak érezze magát melletted, akkor nyugodtan lehetsz vele őszinte. Sőt, rossz kedved is lehet, lehetsz depressziós is, ilyenkor az emberek nyilván többet panaszkodnak.
A legfontosabb, hogy ez mindig oda-vissza működjön... ha hetekig letojod mi van a barátoddal, de cserébe ő minden nap meghallgatja az aktuális nyomorod, akkor nagy valószínűséggel sikerül holtágra tolnod a kapcsolatot. Ha viszont mindent magadban tartasz, az nem igaz barátság, számomra az a barát, aki ott van a bajban is. Amennyiben nincs, nem kár érte.
Érdekes volt az elsőrésze a leírásnak. Szerintem én is tapasztaltam ilyent, amikor valaki szereti érezni, hogy roszabb neked. Az irigység is elég negatív tényező tud lenni ebben.
Azt még megérteném, hogy a barátnődnek furcsa és szokatlan az, ha te megváltoztál, esetleg attól fél, hogy elítéled őt, vagy nem lesz időd rá, miután megváltozott az életed. De emiatt nem kell hisztis lenni, vagy bántani a másikat. Az alapból rossz lehet, ha nem nyílt meg, és nem bízott benned. Én a barátommal úgy vagyok, hogy mindent nagyon nyíltan kezelünk, és a legroszabb témákból is jól jövünk ki, mert megértem őt és értékelem a bizalmát.
A facebook-os példa tényleg szőrnyű:) Engem nem zavar, ha valaki facebook-ozik, ha értelmesebbet is tud csinálni rajta, pl blogokat olvas stb. De a panaszkodás és föleg a világ fölötti ítélkezés számomra undorító, ilyen emberrel alapból nem állnék szóba.
Én ha depressziós is lennék, nem szeretek panaszkodni, inkább próbálok vicces lenni, vagy csak ironizálni a problémák fölött, mindig kedves és figyelmes vagyok úgy alapból. Inkább a barátom az, aki szokott panaszkodni, de az olyan, hogyha neki kezd, akkor hosszasan kifejti üzenetben, én meg próbálom lenyugtatni, megvigasztalni, hozzászólni.
Én ritkának látom a kapcsolatunkat, a környezetemet/családomat többnyire olyannak látom, akik mindig vidámak együtt, mindig teszik a szépet egymásnak, sosem lehangoltak. Amikor depis hangulata van a barátomnak, akkor szoktam arra gondolni, hogy ő is biztos szeretne a nálam vidámabb emberekkel barátkozni, akiknek sosincs rossz hangulatuk. Igazából én is szoktam vidám lenni, de amikor panaszkodik nekem, akkor nyílván nem tudok mellette. Könnyen befolyásolható vagyok. Ezen a ponton nem tudom eldönteni, hogy én húzom le őt, vagy ő engem.
válasza:https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__baratok-baratsagok__..
Ezt a kérdést én írtam ki.Az én "barátnőm" kifejezetten élvezte, hogy ha panaszkodok, sőt terve is volt velem, hogy minél mélyebbre süllyedjek. Hozzáteszem nem vagyunk már tinik.
válasza:Leirom a sztorim, hatha segit mert ez a tema szerintem egyensuly kerdese.
A barat egyik elonye es sztem feladata a masik lelki tamogatasa. Mindenkinek kell neha kis lelki simi. Egy kis pozitiv biztatas vagy tanacs. Ezert neha nem art. Kibeszelni a bjokat, tnacsotkerni vagy biztatast. Mondom neha!
Volt haverom, aki csak panaszkodott, minden apro baromsagon csak nyavogott. En segitettem lelkileg. De kepzeld ebbol szokas lett. Evek.alatt kialakult, hogy akkor is nekem nyavog ha lekuldik a boltba vagy ha unatkozik es nem tudja magat lekotni. Persze a nagyon ritka en problemaim nem erdekeltek soha. Kerdes nelkul ontotte a nyavogast.
Csak nekem. Osszes baratjanak, semmit. Meguntam es eljottem.
Szoval neha nem art, baratok vagytok. De csak modjaval.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!