Nincs egy igaz baratom sem. Velem van a baj?

Ismerős szitu, de ebből kilehet nőni/gyógyulni. De az is igaz hogy rettenetesen nehéz. Ez tőled függ csak h melyik irányba fog haladni, hogy mégjobban egyedül maradsz, vagy a páros egyedüllét vagy teljesen megváltozól.

ÉN is Így vagyok ezzel. HA elmegyünk valahova a többiekkel én nem sokat beszélek és ezt meg is jegyzik , DE ha elkezdek valami vicces/érdekes történetet mondani , beleszólnak (!) vagy nem figyelnek rám (!), vagy nem fogják fel hogy vicces és érdekes volt amit mondtam... Nem tudtam mit tenni ez ellen... Ha összevesznek akkor jó vagyok hogy a sok ocsmárlódást(!) meghallgassam utána béke boldogság és én megint egyedül vagyok. Eddigi'barátnőimmel úgy alakult hogy ők találtak rám . Nem tudok barátkozni, nem tudok idegenek közelében beszélni, és sajnos féltékeny is vagyok a sok boldog barátságra :c . Ciki nem ciki , anyukámmal ( <3) megbeszéltem ezeket , elmondtam neki mindent ( a saját hibáimat is !) de ő kiállt mellettem és megmondta hogy nem én tehetek róla hogy ez van csak bátrabbnak kellene lennem . Kitartás :) benne az tartja a lelket hogy van családom akik szeretnek .