Jogosan esik ez nekem rosszul? Hívhatom barátomnak az ilyen embert?

Az a helyzet, hogy mikor középiskolába kerültem, akkor kollégista lettem, és a koliban nagyon kevesen vannak, akik a mi osztályunkba járnak.Egyik lánnyal nagyon jól összebarátkoztam, sokat hülyéskedtünk ,mindig együtt mentünk kajálni, egymás mellett ültünk a suliban, sokat segítettem neki.Ez egészen így ment mindaddig, amíg átvételizett a sulinkba az ő egykori legjobb barátnője. Onnantól kezdve ő lett az új padtársa, vele jártak ebédelni, és engem meg sem kérdeztek, hogy megyek-e, sokszor úgy mennek el, hogy nem is szólnak, hogy előbb mennek el suliba,mert általában együtt jártunk oda is. Szóval mindent vele csinál, azt mondta,hogy attól még, hogy van ez a barátnője, velem is ugyanúgy ül néhány órán, ma már ez is beszűnt, ha mellém is ül néha-néha, akkor is folyamatosan a barátnőjével kommunikál. Ezt a változást mások is észrevették, egyik osztálytársam megkérdezte tőle, hogy velem miért nem barátkozik már. És még ő kérdezte meglepetten, hogy hát hogyhogy azt gondolják, hogy ő nem barátkozik velem, ez nem is igaz.Pedig azóta már nem foglalkozik velem, mindig csak a tananyaggal kapcsolatban keres, ha valami segítség kell... és ez elég rosszul esik... miért nem a legjobb barátnőjéhez fordul ezzel a problémájával is? Nem csak a bajban kell hozzám jönni, de ő ezt észre sem veszi. A suliban nagyon magányos vagyok azóta, a padtársam is egy többiek által kiközösített lány. Valahogy mindenkinek megvannak ott a barátai, csak én vagyok az, aki nem tudja magát sehová sem sorolni, ezért legtöbbször nem maradok ott sulis rendezvényeken,mert csak magányoskodnék. Valamelyik nap is az említett lány rám írt, hogy jaj de rossz,hogy olyan régen beszéltünk már (először írt a szünetben), de kiderült, hogy csak azt akarta megtudakolni,hogy én meddig jutottam a kötelezőkkel....újabb csalódás...

16/L