Csak nyafogásra voltam jó?

Van egy haverom (már az egyetlen bizonyos okok miatt), akivel ezer éve ismerjük egymást. Nagyon jó szokása, amióta ismerem, hogy nyafog minden dolgon és a nyafogást nem szégyellte velem megosztani (csak velem, senki másnak amúgy). Fiatalabb az ember, meg jó hogy tud segíteni, akkor próbál lelki támaszt nyújtani, de amikor évekig tart a nyafi a semmi dolgokon és évekig te vagy a lelki támasz, az már fárasztó. pláne hogy te nem érzed hogy visszakapnád ezt.

Normálisan megmondtam neki, hogy a nyafiból vegyen vissza, mert zavar. 3 hete kétszer beszéltünk azóta úgy, hogy 1 és fél hétig semmit. Normális beszélgetés volt amúgy, de tényleg visszavett. Mindig írt (főleg ha nyafogni akart), de most nem keres. Furcsa. olyan mintha megsértődött volna, vagy csak megtartotta, amit kértem tőle. Fogalmam sincs, de mivel alig beszélünk így hogy nem nyávog...gáz. Tökre úgy érzem, hogy csak arra voltam többnyire jó és elcs*sztem egy csomó évet valamire.