Mit csináljak ha én csak ilyen kiegészítő barátnak számítok a társaságban?

Válts társaságot, és keress IGAZI barátokat!

Pontosan ahogy az első válaszoló írta!En is estem ilyen hibába,majd kerestem egy új tarsadagot,ahol nincs ilyen probléma es sokkal jobban erzem magam velük..Rájöttem milyenek az igazi baratok.

Megértem a helyzetedet,voltak nekem is ilyen barátaim.Az egyik akit nagyon jó barátnőmnek hittem szintén csak társaságban,összejöveteleken szeretett velem lenni,meg olyankor egy irányba mentünk haza és elég sokáig beszélgettünk lelki problémákról.Tehát csak erről szólt.Amikor kávézni,vagy a városba kellett kimenni akkor nem voltam jó.Egyszer nagyon sértve és csalódottnak éreztem magam emiatt és szóvá tettem-ha tudom mi lesz belőle inkább eltávolodtam volna,akkor egy ideig működött a dolog,de hamarosan kiderült az illető ezt nem szivesen és szivből tette és kibujt a szög a zsákból.Nagyon csúnyán összevesztünk és nagyon hosszú ideig köszönni sem tudtam neki,olyan borzalmas dolgokat mondott.Piócának nevezett,meg azt vágta a fejemhez,hogy enegem mindenhova elkell hivni,nem mozdulhat nélkülem,stb.Pedig ilyet sose kértem,hogy mindig hivjon csak szóvá tettem,hogy ha kávézni meg szórakozni megy akkor mindig másokat hiv ,hogy ha én hivom vagy nem válaszol vagy épp sose ér,nem beszélve arról,hogy ő sosem hiv ilyen helyekre,mások miatt meg képes 30km-t is utazni a közeli városba,de ennak ellenére nagyon sok mindenről beszél velem,sok mindent megoszt velem és ha ha csak ere vagyok jó akkor ezt sem kellene.Ezt mind megmondam neki.Egy szó mint száz,nem érdems az iylen dolgokat erőltetni.Ha neked ez fájdalmat okoz és nem tudod igy elfogadni a helyzetet akkor távolodj el tőlük,ignoráld őket.Idővel biztosan találsz olyan barátokat akik szivesen töltik veled az idejüket.

Keress más barátokat, hidd el, fogsz találni igaziakat. Én is ugyanebben a helyzetben voltam. Az állítólagos legjobb barátnőm, bárhova hívtam, ritkán ért rá, vagy fontosabbnak tartotta a pasiját, akivel, megjegyzem egy faluban laktak, mindennap látták egymást, együtt mentek haza, mintsem egy héten legalább egy órát eljönni velem egy kávéra. Gimi után nem is beszéltünk sokat, utoljára egy olyan egy-két hónapja hívtam, hogy lenne utam a városba, s mivel tudtam, hogy ő szinte mindennap bent van, megkértem, hogy találkozzunk, beszélgessünk kicsit. Utolsó percben mondta le. Azóta kerülöm, és bár jelenleg barátok nélkül vagyok, ha egyetemre megyek, nagyon remélem, hogy megváltozik a helyzet.