Teljesen tanácstalan vagyok, felkeressem szerintetek, vagy ne?

Netes "barátságról" van szó, sosem találkoztunk sajnos. Komoly kapcsolata van. Ennek ellenére közöttünk egy elképesztően jó, szoros, sőt, annál is szorosabb barátság (illetve még azon túl is, hiszen legjobb barátok lévén {ő is annak tartott} nagyon is vonzódtunk egymáshoz, és jóval többet éreztünk egymás iránt mindig, mint barátság, hiszen lelki társak lettünk az évek alatt) alakult ki, mindent megbeszéltünk egymással mindig, itt beszéltünk mindig, tehát telefon vagy esetleg találkozás nem volt. Egyébként 2016 januárjában szakadt meg ez az egész, tehát kb. 4,5 évig tartott, de ez a 4,5 év nagyon intenzív volt végig, tehát mosolyszünet szinte egyáltalán nem volt soha közöttünk, csak nagyon minimális, illetve kb. az utolsó 2-3 hónap, dehát az nyilvánvaló végülis. Hiszen olyan nem létezhet egy jó barátságban, hogy egyik napról a másikra tönkremegy minden. A találkozás tervben volt sokszor, de ő valahogy nem mert a barátja miatt, meg szülei is elég szigorúak, meg ugye, hogy "egyáltalán mit mondjon, hova megy, minek menne Pestre?", de tervben volt előbb vagy utóbb. Inkább utóbb. Amikor a nagyon intenzív vonzalom is megvolt (mondjuk az erős vonzalom mindig jelen volt közöttünk, nem arról van szó, szerintem most is meglenne simán), akkor azt is beszéltük, hogy esetleg megcsalná a barátját velem, ő is megtette már vele. De egyébként nem vagyok benne biztos, hogy képes lett volna rá, szerintem túl becsületes ez a lány, meg azért szereti a barátját, jól megvannak tudtommal összességében. Bár bennem jobban bízott, a lelki társában. 2015 nyara környékén egy időpontot is kitűztünk, hogy legkésőbb mikor találkozzunk, az 2016 június volt, de ez nyilván nem történt meg, mikor már fél évvel előtte abbahagytuk a dolgot.

Amik miatt félbeszakadhatott: nekem volt egy nagyon rossz időszakom, mikor nem voltam jól, akkor jobban is mellettem állhatott volna, úgy éreztem, igaz, én sem voltam vele a legjobb fej, emiatt, mert nem voltam jól, de szerintem neki mint barátnak, kötelessége lett volna mindenhogy mellettem állnia, még ha nem is találkozunk. Pl. fel akartam hívni, de akkoris olyasmivel jött, hogy miért nem lehet itt megbeszélni, vagy már nem is emlékszem pontosan... Meg 1-2 apróság is zavart engem (lehet, hogy túl tökéletesnek találtam már, és ezért?!), pl. miért csak annyit kérdez mindig, hogy mi újság, konkrét dolgokra soha nem kérdezett rá szinte magától, illetve nevemen sem szólított sosem, max valami idióta beceneven, amit kitaláltunk egymásnak, én meg gyakran becézgettem őt).

Később pedig mikor megkérdeztem, miért nem keres, akkor azt mondta, hogy megértette, hogy nincs szükségem rá.. (Mikor picit bunkóbb voltam talán vele, semmilyen válaszokat adtam, mert nem voltam ugye jól).

Ezelőtt nem sokkal egyébként elhívtam ingyen kedvenc zenekarunk koncertjére, mivel volt 2 ingyen jegyem, és ezt is visszautasította a korábban említett indokokkal (valószínűleg elhívtam volna, ha nincs szükségem rá, minden álmom volt őt látni mindig). Ekkor eléggé elszomorodtam, és lélekben föl is adtam az egészet talán, persze 2016 januárban még kerestem egyszer, mikor elmondta a leírt indokot. És ott abba is maradt a dolog.

Amik miatt nem tudok dönteni: -Baromi nagy a büszkeségem, irtó makacs vagyok, nem tudom rávenni magam, hogy írjak neki, megkeressem, legyőzzem a büszkeségem, pedig nagyon sokszor nagyon hiányzott.

- Nem nagyon látok továbbra sem a találkozásra lehetőséget, - Ha ő elhagyott, akkor éljen így, nélkülem (szerintem én is hiányzom neki, biztos vagyok benne, hogy hatalmas űrt hagytam magam után). - Jól esik, hogy semmit nem tud rólam (pedig szerintem kíváncsi lenne, én nem osztok meg semmit magamról a közösség oldalon, őróla azért kiderül egy-két dolog, pl. ha szakítanának is). - Azért az is jól esne, ha újra beszélnénk (na jó, azt hiszem boldog lennék), és mindent megoszthatnánk egymással. - Ha netán szakítanának egyszer, nekem talán szabad lenne a pálya teljesen. - De ha nem, akkor viszont lehet, hogy "örülnöm kell" ha férjhez megy hozzá. Aminek alapesetben örülnék is, ha csak a barátom, meg talán akkoris, ha jobban szeretjük egymás, mert legalább ő boldog, de így, hogy szomorúságot okozott nekem, nem őszintén örülnék vele, az biztos. Meg amúgyse tetszik nekem a barátja képe.

A szívem viszont húz hozzá, hiányzik, barátilag elsősorban, talán megérne egy próbát.

Én 26F, ő 22L