Mi a baj velem? Mit csinálok rosszul?

Úgy gondolom, hogy valami nem stimmel. Átlagos lassan 30 éves csajszi vagyok és nincs egyetlen barátnőm se, barátom se. Többnyire pozitívan állok az emberekhez, nem külső alapján ítélek. Nagyon ritka ha valakivel nem tudok kijönni. Viszont világ életemben vállaltam a véleményem, őszinte voltam és szókimondó. Ez a munkahelyemen néha probléma volt, de mindenhol rájöttek, hogy jobb, mintha hazudoznék vagy szart kevernék, mint nagyon sok velem egy idős nő. Párkapcsolati téren is csak az idiótákat vonzottam. Azokat akik hajlamosak családon belül verekedni és szerencsejáték függők, valamint alkoholisták. (nem a hétvégi baráti körben elfogyasztott 8-10 sör, hanem a hétköznapi kötözködéses liter bor + rövid fogyasztók) Nem az a fajta ember vagyok, aki naphosszat gubbaszt az internet előtt, sőt, van, hogy be sem kapcsolom a gépem és elő sem veszem a telefonom. Inkább elmegyek megnézni kiállítást, ha van olyan ami érdekel, vagy moziba. Volt, hogy csatlakoztam túra csoporthoz egy könnyed erdei sétára . Én nem hiszek az online társkeresésben, de kipróbáltam és ott is csak az alja népet vonzottam be. Azokat a fajta embereket, akik csak eltartatnák magukat. Már azon vagyok, biztos velem van a baj, hogy képtelen vagyok olyan emberekkel találkozni, akik hasonló adottságokkal rendelkeznek. Normálisan dolgozó, magát eltartani képes, nem alkohol és drog függő, átlagos életszínvonalon élő személyek. Nem vagyok egy topmodel alkat de nem is vagyok egy igénytelen tehén. Túl nagy elvárás az, ha valakinek megadom a tiszteletet, akkor az el is várom? Mikor párkapcsolatom volt, túlzott elvárás az kölcsönös megértés? Nem hagyom, hogy uralkodjanak felettem, sokkal inkább társként tekintettem mindig az exemre. De valójában nem is a pártalálás ami miatt úgy gondolom, valamit nem jól csinálok, hanem, hogy nincs egyetlen barátom-barátnőm sem. Egy olyan személy nincs a környezetemben, akivel le tudnék ülni egy délutáni kávéra és dumálni egy kicsit bármiről. Sok minden érdekel, így nyitott vagyok szinte minden témára. Már kezdek azon a nézőponton lenni, lehet pszichológushoz kellene mennem. Mondjuk nem érzem úgy, hogy szükségem lenne rá, de lehet.

Miben kellene változtatnom a személyiségemen? Egyáltalán kellene változtatnom? Mit csinálok rosszul?

Számítok rá, hogy ezen az oldalon kapok majd hideget-meleget, mert itt névtelenül vagy gúnynéven rengeteg a troll, de úgy voltam vele, egy próbát megér. Hátha akad normális hozzászólás is.