Nem tudok beilleszkedni, barátkozni mit tegyek?

Hát, igen a magunkfajta értelmiségieket nem nagyon értik meg. Nekem is az osztályban egy két haverom van (le kell mennem a szintjükre :/ ) de nálunk is ez a berúgás megy, úgyhogy sajna nem sok mindent lehet kezdeni, de hátha találsz olyat akivel mégis van valami közös nézőpontotok, érdeklődési körötök, témátok. Ezért jó ha az ember sokoldalú. Engem például érdekel:

Játékok, művészet, irodalom, elektronika, autók, gasztronómia, zene, túrázás, állatok.

Szerintem nyiss pár új dologhoz is.

Például amiket leírtál, azok alapján neked esetleg a hangszer lenne jó, vagy mondjuk... Hát ezeket igazából neked kell eldöntened, mert te ismered az osztálytársaid.

Remélem segíthettem! :)

16/F

Teljesen átérzem, ami írsz. Ugyan én 3 évvel idősebb vagyok nálad, de nagyon nehéz kijönnöm a kortársaimmal, osztálytársaimmal, egyszerűen nem találom velük a közös hangot, és őszintén? Ilyen emberekkel nem is akarom. :( Annyira más világban élünk, más felfogással és érdeklődéssi körrel, hogy ha akarnék se tudnék beilleszkedni, mert nem bírnám magamra erőltetni, a kényszer pedig sosem jó. Viszont így csak a magány kerülget. Talán az még mindig jobb, mint rossz közösségben lenni. Nekem annyival jobb a helyzetem, hogy sikerült találnom egy embert, aki megért, de attól függetlenül nem lett könnyebb, mert ugyanúgy el kell viselnem az osztálytársakat.

Örülök neki, hogy vannak még hozzád hasonló emberek, mert megnyugtat hogy nem csak én küzdöttem/küzdök ilyen problémákkal, ugyanakkor szomorú is vagyok, mert pontosan tudom mennyire rossz érzés ha átnéznek rajtad és ha egyedül vagy a tömegben. Tényleg néha emberek között magányosabb, mint mikor magam vagyok.

Semmiképp se állj be a sorba, borzalmas ugyan (nekem az volt), hogy kilógsz, de ne akarj olyan felszínes és bugyuta lenni mint a többség. Bár szerintem nem is szívnának be téged a többiek. :)

Én a helyedben elgondolkodnék egy iskolaváltáson. 15 éves vagy, még az elején tartasz, nem késő semmi. Lehetséges, hogy egy olyan közegbe kerülnél, ahol magasabb az értelmiségi szint és több normális ember van. Nagyon bánom, hogy én nem léptem időben. Te ne kövesd el ezt a hibát, mert nagyon tudja befolyásolni, hogy milyen közegben vagy nap mint nap, legalább még 3-4 évig attól függően hány éves szakra jársz, illetve gimnáziumba-e.

Esetleg szüleiddel beszéld meg, meg persze magaddal is, hogy egyáltalán szeretnéd vagy sem.

Egy új közösségben tiszta lappal tudnál indítani. Lehetnél picit nyíltabb, barátságosabb, kommunikatívabb, mosolygós, úgy mindjárt másképp állnak az emberhez. :) Persze ez társaságtól függ. Olyan helyen, ahol nem érzed jól magad, erre nem igen leszel képes őszintén.

Magadon mindenképp kellene változtatnod, hogy kicsit nyitottabb legyél, járhatnál sportolni, zenélni, ami érdekel, és ami fontos, hogy keresd az emberek társaságát. Egy idő után hozzá lehet szokni, és könnyebben fogsz tudni kialakítani barátságokat, könnyebben ismerkedsz majd és beszélgetsz. Lépésről lépésre haladj. Az önbizalmadat mindenképp erősítsd.

Jól gondold át, hogy érdemes-e ilyen közösségben maradnod. Ha nem bántanak az osztálytársaid, csak nem találod velük a közös szót, de alapjáraton nincs velük bajod, akkor maradj és kezdj el feléjük nyítni, hátha... ha nem, menj a jobb lehetőség reményében. Egy dolgot soha: ne félj változtatni!

Jó hogy érdekelnek a művészetek, esetleg nem jársz művészeti iskolába?

a helyedben keresnék olyan fórumot/weboldalt ahol hasonló érdeklődésű emberek vannak!

ők véleményezik is amit készítesz, talán támogatnak is, csiszolnak ha esetleg úgy van...szóval előnyödre válhat :)

24F

Nem megbántani akarlak titeket, de magatokba is kéne nézni!

Most az még oké hogy 1-2 közösségben nem sikerül beilleszkedni, de amikor valaki már mindenhol így jár ott inkább vele van a baj mint a másik 1000-2000 emberrel.

Hidd el hogy olyan dolgok is segíthetnek amikre nem is gondolnál.

Én egy nyomorult senki voltam általánosban, kb 3 ember beszélt velem, lenéztek, eltiportak. Aztán elkezdtem küzdősportolni és egyetlen nyári szünet alatt érezhetően változott a dolog. Kiálltam magamért, megmutattam mit érek.

Középiskolában már egy népszerű gyerek lettem, az egész osztály szeretett.