Miért nincsenek tartós, hosszútávú baráti kapcsolataim?
Sziasztok!
21 éves lány vagyok. Nagyon könnyen barátkozok, elegyedek szóba bárkivel, nem félek beszélgetést kezdeményezni. A suliban sokszor én vagyok az, aki összefogja a társaságot, új embereket hoz a csapatba, aki mindenkinek mond valami kedveset.
Ám mégis azt veszem észre, hogy nekem nincsenek igazi barátaim...
Általános iskolás osztálytársaim közül kb 3-4 emberrel tartom a kapcsolatot, de velük is kb úgy, hogy két/három havonta ráírunk a másikra, hogy mi újság, hogy van, stb és kb ilyen időközönként is találkozunk.
Középsuliból is hasonlóan kb 3-4 emberrel vagyok kapcsolatban, bár velük gyakrabban beszélek, az egyik lánnyal napi szinten, a másik lánnyal együtt járok edzeni.
Az egyetemen pedig mint már írtam, hogy jóban vagyok mindenkivel, de igazán senkivel sem.
Igyekszem sok helyen helyt állni, nem nagyon szoktam otthon ülni, de amikor van egy kis szabadidőm, rendkívül magányosnak érzem magam.
(Elég sok családi ügy gyötör most, talán ez is közre játszhat, hogy mostanában lehangoltabb vagyok)
Van egy párom is, akivel már 5 éve együtt vagyok.
Ismerkedős hobbira nincs időm.
Szerintetek hol rontom el a dolgokat?
Előre is köszi a választ!
Ez engem is érdekelne, mert hasonló a helyzet velem is, habár én fiatalabb vagyok. Mindig van 2-3 barátom akivel egy adott időszakba nagyon jól elvagyok, heteket is egymásnál vagyunk stb... de 2-3 évente ezek a személyek lecserélődnek, nem tudom hogy miért...
Bocsi hogy nem a kérdésre válaszoltam 16/L
szerintem nem rontottál el sehol semmit, ennél nem is lehetne teljesebb az életed, mert azért vannak korlátok, amit gátolják a tökéletes kapcsolatok létrehozását.
ennél csak rosszabb lehet. nekem például a volt sulimból senkim nincs, sőt még a városban sem. próbálkoztam rengeteget, de a sok elutasítástól vagy épp csalódástól nincs bizalom sem a többi ember felé.
én is nagyon könnyen meg szivesen ismerkedek, nyitott vagyok mindenki felé, csak ezt a nyitottságot már alapjaiban mérgezi az, hogy folyton azon gondolkozok, vajon van-e valami baja az adott személynek velem, csak nem mondja, vagy nincs...és egy ilyen megfelelési kényszer alakult ki.
szóval hozzám képest az, hogy neked van egy normális párkapcsolatod, meg emellett még azért van olyan sulis ismerősöd, akivel napi szinten is tartod a kapcsolatot, szerintem sokkal jobb.
24/f
Te akkor extrovertált személyiségű vagy?
Ismerkedésben mindenképp jó dolog az. Meg ha szükséged van minőségi barátságra, akkor nem egy szélsőséges extro vagy.
Hmmm... Egyetemen irtó nehéz tud lenni az, hogy ilyet találj. Nagyon sokaknak megvan a kialakult köre vagy időbeosztása, nem tud időt szakítani ilyen dogokra, stb...
Viszont mivel te nem nagyon hagysz ki egy kínálkozó lehetőséget sem, így csak annyit tehetsz, hogy próbálkozol tovább! :)
Ez ismerős nekem is. Én mennék, mint a meszes, de hiába, elköltöztek a barátok, régi ismerősök. 1 ember van, akivel rendszeresen tudok találkozni hétvégente, ami rendben is van, de tökre szívesen megismernék erről az oldalról is embereket, akikkel eljárhatnék túrázni, bringázni, kirándulni, de juszt, hogy mindegyik legalább 150 km-re lakik. Szóval láthatod, hiába van meg a törekvés, ha sokszor fizikai akadály is közbeszól.
Nem lehet, hogy a partnered mellett elkoptak a baráti kapcsolataid, ha már 5 éve együtt vagytok? Sokszor előfordult már ez ismeretségi körömben is, hogy "elmarták" egymástól a barátaikat, mert beleszartak a barátságok ápolásába, amint összejöttek egymással a felek. Másrészről az emberek el vannak foglalva a saját problémáikkal, nem igazán foglalkoznak másokkal. Olyan, mintha éberen aludnának, mintha kondícionálva lennének arra, hogy "zombiként" éljenek. Sajnos számos ember el is van butulva, teljesen megölik a szociális kapcsolataikat, hogy folyton a PC előtt ülnek, telefonjukat nyomkodják, még ha hívják is őket, sosincs kedvük kimozdulni. Nem feltétlen a te hibád, ha te kezdeményezel egyébként. El kell fogadni, hogy mindig könnyebb kifogásokat találniuk, mint megoldást, mégis panaszkodnak, hogy nem keresi őket senki. Én ezt figyeltem meg.
Keress olyan társaságokat, hobbit, kezdésnek neten is akár, ahova beléphetsz mint csoportba és aztán vigyétek talira a dolgot. 29F
Szerintem elsőként mérlegeld, hogy ez tényleg így van-e, vagy csak ahogy idősödünk megváltoznak a kapcsolatok és az élet. Mert huszonéves korban már természetes, hogy mindenkinek van kis saját élete, munkája, párkapcsolata, tanulmányai, stb. És nem olyan egyszerű összeegyeztetni a dolgokat, újra összehozni a régi csapatot, találkozni.
Én még akikkel napi kapcsolatban vagyok online is sokszor havonta, 2 havonta tudok összehozni személyes talit, ha több emberrel szervezem még kevesebb az esély... Szerintem sokan szenvedünk ettől, én se örülök neki.
Azt mondanám, hogy szerintem nem kevés az az ember, akikkel tartod a kapcsolatot, de megértem, ha ez nem kielégítő.
Amúgy ahogy az ismerőseimet elnézem szerintem ez általános tendencia, hogy 1-2-3 ember marad meg barátnak egy oktatási intézményből.
Nekem pl általánosból 1 van, gimiből 2 maradt, egyetemről 2-vel vagyok napi kapcsolatban és 2 emberrel olyan héba-hóba talizós, mesterről is 2 emberrel fogom tartani a kapcsolatot.
Nekem általánosból 0 ,gimiből 0 barátom maradt meg és most az egyetemen sincs senki. Párkapcsolat nuku.
Igazából sokkal jobb a helyzeted, ráadásul értelmesnek is tűnsz.
24f
Köszönöm a sok-sok kedves választ! Bár a privát üzeneteknek annyira nem örülök, nem azért írtam ki a kérdést, hogy itt keressek barátokat.
Ezt a témát elég nehéz megfogalmaznom, azt, hogy mi is hiányzik igazán. Talán úgy tudnám legegyszerűbben leírni, hogy nekem azok az emberek hiányoznak az életemből, akikre feltétel nélkül számíthatok, mert elbeszélgetek én bárkivel, de nem érzem azt, hogy ha bajban lennék, sokan segítenének nekem.
Ami pedig a barátomat illeti, nem miatta hanyagoltam el a többieket, talán miatta is érzem magam kicsit frusztráltnak, mert neki sokkal több haverja van, akivel elmegy ide-oda, amíg az én ismerőseim csak otthon ücsörögnek.
Sziasztok !Már azt hittem hogy csak nálam van ez hogy nincsenek baratai ! En egy baratnömel tartom a kapcsolatok középiskolás korom ota . Kb 1 eve talalkoztunk . Van egy masik baratnom is de de .... hat nem nagyon tekintenem baratnonek vanamikor minden nap talizunk eljon a hetvege es eltunik vagy unnep .... ha menni kell valahova jelentkezik ..... ezt is beszuntetem .... sajnos en nem vagyok szerencses a baratnokkel kicsit a bizalmam vagy inkabb nagyon elvesztettem , az egyik a paimra hajtott vagyis 2 , az egyik meglopott , az egyik hazudott magarol ....hattt nekem nagyon nics szerencsem ....:(
30 L
Helo!
Ezzel én is küszködöm, pedig nagy szükségem lenne barátokra. Elvált vagyok, párkapcsolatot nem szeretnék még, van is pár barátnőm, de egyiküket sem ismertem a házasságom előtt, nem tudják milyen nehézségeken mentem keresztül. Nehezen értenek meg. Nem neheztelek ezért rájuk, csak én sem tudom mire vélni az állapotomat, de nagyon azt érzem h egyedi vagyok és mivel kellemetlenül élem meg, nem a szó pozitív értelmében...vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!