Csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Lehet hogy idegesítő vagyok?
Egyfolytában elhagynak a barátaim.A szomszéd lánnyal már kiskorom óta jóban voltunk meg egy ikerpárral+ a többi utcabeli gyerekkel.Már elég rég óta levegőnek néznek.Nem is köszönnek,csak elmennek mellettem.A suliban is kicsit elbizonytalanodtam,mert mindenki mindenkit kibeszél,utána meg letagadják.Ez már alsó óta megy,csak már nem terjesztik ezeket.
Az évfolyamon a másik osztály is szinte levegőnek néz.Az új srác is kibeszélt egy osztálytársamnak,csak ő nem akarta megmutatni,mert félt hogy rosszul fog esni.Hát így is rosszul esett.
Játékokban vannak barátaim,de azok is elhagynak egy idő után.Vannak akik fent vannak,rájuk írok,de nem hajlandóak visszaírni.
Vannak akik visszaírnak,de nem nagyon érdekli őket.
Most megyek gimibe és félek,hogy ott még barátaim sem lesznek.Elég fura vagyok és fiús is kicsit.Nem sminkelek,nincs kint a mellem,nem hordok szoknyát,magassarkút.
Felveszek egy farmert,egy cipőt (kicsit gördeszkásabbat )meg valami pólót rá meg egy pulcsit.Simán bekötöm copfba a hajam és ennyi.Mit cicomázzak ,ha alapból nem kellek senkinek ?Egy kis sminktől még ugyanaz maradok.
Néha kicsit sokat beszélek,mert próbálok jó fej lenni,mert magam mellett akarom tartani a barátaimat.
Nem lehetek önmagam,mert azt senki sem szereti.Próbálok poénokat ellőni (ezeken általában nevetnek),szóval próbálok szórakoztató lenni és nem unalmas.Inkább nevessenek rajtam,minthogy egyedül ücsörögjek valahol és sírjak amiért ilyen szerencsétlen idióta vagyok.
Valamit rosszul csinálok ?Lehet idegesítem az embereket ?Hogy lehetek ennyire idióta ?
Vagy nem velem van a baj ?
15l
A válaszokat köszönöm !
válasza:Nekem is most az a bajom, hogy akivel haverkodnék(régi barát) az nem foglalkozik velem, sok dolga van.
Lett volna viszont pár, aki haverkodott volna velem, na akkor meg nekem nem volt kedvem.
Szóval legközelebb úgy leszek, olyanok társaságát fogom keresni, aki szintén figyelemre méltat.
Én nem járok el otthonról.Félek az emberektől,félek a csalódástól.Volt,hogy próbáltam barátkozni,de sose sült ki belőle jó dolog.Nagyon izgulok mindig és van,hogy mondok furcsa dolgokat.A fekete humorom is kicsit taszítja az embereket,de suliban a barátaim nevetnek rajta,szóval olyan borzalmas nem lehet.
Fél évig jártam előkészítőkre és senkivel sem beszéltem.Fél évig ültem egyedül egy 5 fős asztalnál.Ültek ott 2-en,de egy idő után elmentek onnan.Gondolom mert untattam őket.
Táborokba sem járok,mert félek.Én soha sem mentem oda másokhoz.Mindig vártam,hogy hátha valaki észrevesz.Mindig volt 1-1 lány aki kíváncsiságból odajött,aztán magával rángatott a barátaihoz.
Elég kellemetlen helyzet,hogy bemész egy ismeretlen helyre ,ismeretlen emberek közé,a szülők otthagynak és egyedül maradsz a többi gyerek közt.Volt hogy szinte remegtem.A gyors szívverés állandó a belvárosban a sok idegen közt.
A magántanáromnak is 1 évbe tellett mire sikerült beszélgetésre bírnia.
válasza: válasza: válasza:Szerintem csak látják rajtad, hogy szorongsz és próbálsz megfelelni. A gyerekkori barátok gyakran lekopnak, mikor kezd felnőni / megváltozni az ember, én sem tartom már velük a kapcsolatot. Az online haveroknak szintén ez a jellemzőjük, hogy nincs igazi kapcsolat köztetek, csak együtt játszotok és kész. Életreszóló barátokat nem igazán fogsz találni köztük. Az asztalos példához pedig: attól, hogy egy asztalhoz kerültetek, nem jelenti, hogy nem haverkodhatnak másokkal. Te is megtehetted volna, hogy odacsapódsz egy másik csoporthoz, nem kell egyedül ücsörögni.
De ha nehezen barátkozol, próbálj odamenni olyan emberhez, aki szintén egyedül van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!