Volt már veletek olyan, hogy valaki teljesen megváltoztatta az életeteket?

az számít, hogy tini koromban elhagyott az akkori barátnőm és depresszió miatt 180 fokos fordulatot vettem?

mondhatni amiatt kaptam életcélt, elég szép eredményeket értem el, elég jó lehetőségeim vannak emiatt...

de ő nem belépett, hanem ki :)

24F

Eddig 3 ilyen személlyel találkoztam, a 3. még szerencsére most is változtat:).

Vegyes az eredmények: így utólag jobban, többet kellett volna figyelnem az első 2 személyre, ettől függetlenül hálás vagyok a sorsnak, hogy találkozhattam velük ;(.

Volt néhány ilyen ember, bár alapvetően saját magam értem el mindent tudatilag, pszichésen, és gondolkodásmódon terén is.

Félig-meddig ilyesmi a szerelem, meg az együtt járás, nemde? ;)

Aztán művészek... voltak, akikkel élőben is volt módom találkozni beszélgetni. Pl óvodás koromban tudtam, hogy Laár András valamiképpen része az életfolyamatomnak. Több, mint 20 évbe tellett, hogy találkozhassam vele, és így is lett.

Óvodás korom óta sokat jelent számomra, főleg művészi és lelki értelemben. Gondolkodásmódban inkább párhuzamokkal találkoztam, közte és köztem, nem igazán hatott rám; inkább sokban hasonlít a gondolkodásmódunk, melyet egymástól alapvetően függetlenül alakítottunk ki.

Nagy élmény volt egész napokat együtt lenni vele, nyitott, barátságos ember, kellő bölcsességgel, és mély érzelmekkel.

Teljesen spontán mentem oda, jelentős társadalmi különbség van közöttünk, az én rovásomra, de számára ennek semmi jelentősége, ő ne mez alapján ítéli meg, kivel áll szóba. Ő jóformán mindenkivel szóba áll, időtől m energiájától függően, aki normálisan közeledik.

Bár az ő én én lelkivilágunk és gondolkodásmódunk között túl sok a párhuzam, talán ezáltal is könnyen nyitott felém. Alapvetően idegen emberek vagyunk egymástól eredetileg, tehát semmi közös ismerős, se lakhely, se rokoni szálak. Zeneileg és spirituálisan vannak közös pontok.

Írok most másik példát, olyat, akik azonban gondolkodásmódomra is hatottak:

főiskolán a pszichológiai tanáraim egy része.

Hálás vagyok nekik. Épp oly eredeti fazonok, mint én, a maguk stílusában, viszont tapasztaltabbak és szakemberek lévén sokat tanultam tőlük a kisgyermeki lelkivilágról.

Ezen felül némelyikük emberi, humánus mivolta annak ellenére is csodálatos hatással volt rám, hogy kölcsönösen távolságot tartottunk egymás iránt, lévén diák-tanár viszonyban voltunk.

Az, hogy tanulhattam tőlük gyermekpszichológiát, gyökeres változást jelentett az életemben. Addig csak éreztem a kisgyermeki lelkivilág csodáját, de ők bizonyos szemszögből konkrétan segítettek feltárni előttem.

Külön köszönet "E"-nek és Kati néninek! Bár ők talán sose tudjuk meg, hogy hálás vagyok nekik... Hacsak nem egyszer újra összehoz minket az élet. valahogy mindig is távolság volt köztünk, amolyan tanár-diák viszony. Nem is mertem közeledni feléjük, pont emiatt. Utólag meg fizikai-lokális-térbeli okokból nem.