Mivel lehet vigasztalni egy olyan barátot, aki nemrég veszítette el egy közeli hozzátartozóját?

Mikor történt az eset és a barátod mennyi idős?

Én is hasonló helyzetben vagyok, mint ő, csak szerintem azért egy fokkal talán enyhébb, az eltelt idő miatt, vagy nem tudom, bár én is gyakran érzem, hogy lehet, hogy ez a világ nem nekem való, mióta a bátyám meghalt és az egyik nagyon jó barátnőm is, most vagyok 18 éves és ez az elmúlt két évben történt. Ez azért nagyon nehéz ügy, mert egy olyan ember elvesztése, akivel nagyon közeli viszonyban álltatok, iszonyatosan megkeseríti a lelket, főleg hogyha alapvetően is melankolikusabb típus vagy. Én próbálnám először szóra bírni, hogy beszéljen róla minél többet, mert nagyon fontos, hogy ne tartsa magában a fájdalmat, minden egyes kis apró érzésrészlet kifejezése nagyon fontos lehet. És tényleg mindenképp mozduljatok ki. Én nagyon örülnék, ha lenne olyan barátom, aki így törődne velem. Szóval tényleg ha teheted hívd el valahova, de persze csak akkor ha van benne hajlandóság (ez tényleg függ attól is, hogy mennyi idő telt el, mert nyilván az első egy-két hét kritikus, aztán talán picit konszolidálódik a helyzet, de aztán időről-időre mindig vissza fog térni sok ideig, mivel ez egy iszonyat erős sokk, évek múlva is ott a hatása).

És hogy ugye ez még csak rátett egy lapáttal az alapvető problémára, hogy nincs egy pozitív képe arról hogy hogyan fog alakulni az élete. Tényleg jó lenne tudni, hogy milyenek az egyéb körülmények. A szakember lenne tényleg a legjobb, csak hát ugye írtad, hogy nem olyan az anyagi helyzetetek. Valamilyen módon viszont muszáj lenne először is találni neki valamit, amit szívesen csinál, amit mindig vár, hogy legyen valami ami hajtja belülről.

Remélem, hogy majd tudsz neki segíteni, de szerintem szimplán már az is nagy lelkierőt ad, hogy mellette állsz. A támogatás mindig jól jön.