Barátnőm apukája nemrég meghalt, most mit tegyek?

Sajnos, rákos volt, pár évvel ezelőtt derült ki, még sokáig is bírta, és végül nem is a rák vitte el, hanem a gyógyszerek mellékhatásai. Valami kísérleti gyógyszer volt, és hát a rákos ember minden lehetőséget megragad...

Nem tudom, mit tehetnék, hiszen barátnőm egyébként is nagyon érzékeny, ráadásul nagyon szerette az apukáját. Nekem is meghalt az apám pár éve, tisztában vagyok vele, mit érez, de a gyász mindenkinél más és más. Én pl. nem sírtam, nem akartam otthon lenni, aznap suliba is mentem, csak nem akartam tudomást venni a dologról. Nem, nem történt semmi, hazamegyek, és apa akkor fogja befejezni a húslevest, stb... Ő viszont nagyon kiborult, én pedig nem vagyok az érzelmek embere :( Szeretném vigasztalni, szeretnék mellette lenni, de nem tudom, miként kezeljem, ha összeomlik. Életemben nem mutattam ki mások előtt az érzelmeimet, mindig vidám voltam, ezért se tudom pontosan, mi is zajlik ilyenkor konkrétan. Láttam már síró embert a környezetemben is, de olyankor annyira törékenynek tűnik még a legerősebb ember is, hogy félek, valami rosszat mondok vigasztalásként, és ennyi, vége... Még jobban megbántom. Mondták már sokan rám, hogy érzelmileg selejt vagyok, de ez nem így van. Tisztában vagyok vele, mi zajlik ilyenkor az emberekben, csak nekem nincs tapasztalatom ilyesmiben. Egyedül dolgoztam fel a saját gyászomat, nem mutattam kifelé, mennyire fáj, nem akartam másokat terhelni ezzel. De barátnőmet nem szeretném magára hagyni az én hiányosságom miatt, szeretnék érte tenni valamit. Ki miként dolgozta fel a gyászt? Mi volt jó nektek olyankor? És mi bajom lehet, hogy senki sem tudja, mi zajlik éppen bennem? Pszichológus a lelke? Igaz, én normálisnak érzem, de ilyenkor rájövök, mennyire nem vagyok az néha...

27/N