Történt már valakivel vagy ismerösével olyan, hogy félretárcsázott vagy tévesen hívták, de mégis haverok esetleg egy pár lett belölük, akármilyen kapcsolat?

Regényt akarsz írni, vagy filmet csinálni? :D

Á, fogadjuk inkább titkos hódolója vagy valakinek, és sikerült megszerezned a telszámát! :D

Nem nagy sztori, de egyszer papámat akartam hívni, félretárcsáztam, felvette egy idős úr. Én nagy lelkesen kezdtem, hogy "Szia Papa, Eszti vagyok, képzeld el, tegnap Zolival voltunk a Margitszigeten..." - és vagy öt percig egy levegővel mondtam neki, mennyire király volt az első randim :D (Papám ismerte "Zolit" - a neve persze fiktív).

Mikor végre levegőt vettem, beleszólt az úr, hogy én amúgy ki vagyok.

Én: Eszti vagyok, papa. Az UNOKÁD!!!

Bácsi: Nekem nincs is unokám.

Én: Jaj, papa, ne viccelődj már!

Bácsi: Kisasszonyka, szerintem félretárcsáztál. Nekem csak egy fiam van, de az egy léhűtő, szerintem már nem is lesz családja, lassan kifut az időből. Pedig szeretnék én is egy ilyen cserfes unokát!

Én: Ugyan már, lehet, hogy csak későn érő típus.

Bácsi: Reméljük. Bár, ki tudja, ő olyan magának való volt mindig is. Na, viszont hallásra, aztán Zolival vigyázni!

Utána persze felhívtam az igazi papámat, ennek pedig semmi utóélete nincs, de jó fel volt az ember, hogy kellemesen elbeszélgetett velem :D És igaza volt, Zolival tényleg jobb lett volna vigyázni :/