Volt extrém külsejű barátotok (haver, nem párkapcsolat)?

Volt, van is. Plusz nekem is "fura" külsőm van. A környezet általában akkor néz meg minket ha többen megyünk együtt valahova, de így ismerősöktől még nem kaptam beszólást, hogy hú te színes hajú meg egyéb fura emberekkel barátkozol. Mivel én is úgy nézek ki, valószínűleg nekem jobban "elnézik" ezt, mintha egy szolid kislányos valaki jelenne meg egy szakadt punkkal :D bár akkor sem lenne közük hozzá.

Amit észrevettem, az az, hogy nagyon sok ember nem nézne ki belőlünk magasabb intelligenciát, sokszor hallottuk már hogy ilyen külsővel nem lesz rendes munkánk stb. főleg idősektől. Persze ez a vélemény megváltozik, ha valaki veszi a fáradtságot és beszélgetni kezd valamelyikünkkel.

Volt egyszer egy rózsaszín hajú barátnőm, látták szüleim és eléggé nehezteltek rá miatta, megítélték emiatt, pedig még egy árva szót nem meséltem még róla.

Volt még pár ilyen feltűnő barátnőm és az a véleményem (most ne vegye senki magára, csak ezekről az esetekről beszélek), hogy volt mindig is valami kemény problémájuk, amiket volt, aki titkolt, és voltak dolgok, amiket felvállaltak pl. az egyik leszbikus volt. Szerintem ennek az lehet a pszichológiája, hogy ezekről a dolgokról szeretné elterelni az emberek figyelmét az ő megbotránkoztató külsejével. Nem azt mondom, hogy mindenkinek barna hajúnak és barna szeműnek illik lennie, de amikor tényleg kezd extrémebb irányba menni, ott már szerintem valami kompenzálás történik, ami nem feltétlen rossz, színesen szép a világ, de valamiről talán terelni szeretné a figyelmet a páncéljára, a külsejére, hogy ne a belső problémákkal foglalkozzanak. És ez értetendő az ő saját figyelme, könnyebb ebbe energiát belefektetni, minthogy szembenézzen a megoldandó problémákkal, feldolgozatlan tényekkel önmagával kapcsolatban.

De mondom, ez nem törvényszerű, ez csak az én véleményem, tapasztalatom. Peace.

Előző vagyok

24/L