Most tényleg rossz barát vagyok? Részletek lent

A legjobb barátnőmnek nagyon idegesítő szokása van. Ha elmegyünk valahova hosszabb időre és utána megyünk hazafelé vagy munkából együtt megyünk hazafelé és mondjuk én megyek a lakására vagy ő jön hozzám, gyakran előfordul, hogy a lift előtt toporogni kezd és az ajtóig megy a ficánkoló műsorszáma - ha én nyitom az ajtót, akkor végig hallgatom, hogy "igyekezz, könyörgöm!".

Jó, ha néha napján előfordulna, még megvonnám a vállam, 2-3 havonta egyszer velem is előfordul, hogy így érek haza. De nála ez olyan intenzív, hogy herótom van tőle. Egyszerűen ideges leszek már, amikor látom, hogy elkezd táncikálni a lift előtt, leharapnám a fejét, amikor nyafog, amíg nyitom az ajtót és ráordítanék, amikor felsóhajtva kijön a wc-ről, hogy "Így már mindjárt más!".

A napokban amíg a liftben szenvedett mérgesen rászóltam, hogy ezt miért kell mindig eljátszani, utána, amikor elintézte a dolgát, mérgesen elmondta, hogy ez nem esett jól, hogy ő igazán nem tehet róla, hogy gyorsabb az anyagcseréje és, hogy nem a bosszantásomra teszi és amikor megemlítettem, elmondta, nem tehet arról sem, hogy csak ficánkolva meg táncikálva tudja visszatartani meg, hogy nyafognia kell az ajtó előtt, de már ahogy belépünk a kapun mindig jobban, már kibírhatatlanul kell neki.

Ettől függetlenül valahogy még mindig zavar, ha eszembe jut ez a szokása, de elszégyelltem magam a fejmosásától. Tényleg rossz barát vagyok, hogy ez a tulajdonsága zavar?