Mit csináljak ha nincsenek barátaim, vagy ilyenek vannak?

Szia kedves kérdező!

Gyerekkoromban többször költöztünk, mindig sulit kellett váltanom és ez eléggé megviselt, zárkózott lettem, nem volt egy barátom sem. Lassú folyamat ugyan, de mostanra sikerült viszonylag megnyílnom és barátokat szereznem. Nem szabad rágörcsölni, őszinte érdeklődéssel menj oda emberekhez/osztálytársakhoz vagy kezdj el valamilyen új szabadidős tevékenységet, esetleg járj el néha suli után valahova a barátokkal és apránként bővülni fog a baráti köröd. Ha kérdésed volna vagy szeretnél beszélgetni írj.

Megértelek. Nekem ugyanez volt és van a mai napig. Én azt tapasztaltam, hogy az aktuális lelki állapottól függ minden. Amikor stabil vagyok, az életem jó irányba halad, akkor barátkozni is könnyebben tudok, hirtelen érdekes leszek az emberek szemében, pedig semmit nem csinálok másképp. Egyszerűen bevonzon a jó dolgokat. De sajnos minden csoda 3 napig tart. Gyakran túlértékeltem ezeket a kapcsolatokat/ szerencséket. Mikor nehezebb időszakok jönnek, szinte a "barátok" távoznak elsőként, mert "megváltoztam". Mert nem mosolygok 0-24, mert épp nem mesélek vicces és érdekes történeteket. Mert jönnek a hétköznapi gondok. Kb 1 évig tudom intenzíven megtartani a "barátokat". Utána vagy teljesen megszakadnak a kapcsolatok, vagy rövidebb-hosszabb időre visszatérnek, de semmi sem állandó. Van, hogy ők nem nyitnak már, gyakran én nem keresem őket.

Amit leírtál "Ha én elkezdek mesélni valamit bele vágnak a szavamba." tipikus példája annak, hogy nem kezelnek egyenlő partnerként, nem tisztelnek téged. Érdemes lenne átgondolni, hogy miért van ez így? Talán te küldesz láthatatlan jelzéseket feléjük. Mintegy felhatalmazod őket, hogy rúgjanak beléd. Természetesen nem szándékosan, hisz épp ettől félsz... s talán épp ezért vonzod be ezt.

Azt tudom tanácsolni, hogy valóban ne görcsölj rá, mert akkor tutira nem jön össze. A másik dolog, egyet jól jegyezz meg: Suliban, munkahelyen nincsenek barátok, csak kollégák. Aki mást állít, az vagy vak, vagy még éppen nem volt fültanuja annak, amint a dohányzóban rajta röhögnek. Érdemes segítőkésznek lenni, nyitni az osztálytársaid felé, jóban lenni velük a suli falai között de többet ettől sose várj. Sok ilyen "barátságot" láttam már darabjaira hullani. A legjobb, ha nem osztasz meg magadról túl sok személyes dolgot, épp csak annyit, hogy ne legyen gyanus a hallgatás. Minél kevesebb támadási felületet hagysz, annál jobban jársz. Barátokat kénytelen leszel máshol szerezni. Járj el új közösségekbe, sulin kívüli szakkörökre + ismerkedj továbbra is neten. Keresd a hasonló korú rokonaiddal a kapcsolatot. Remélem idővel rendeződnek a dolgaid.