Nevezhetem Őket barátaimnak?

Alsóban elég népszerűtlen voltam, szerencsémre ötödiktől fogva már rengeteg barátom volt, de most, nyolcadik osztályban úgy érzem, mindvégig álbarátok voltak, kihasználtak. Minden második osztályban kezdődött, mikor egy lány, nevezzük most Boginak, teljesen kiközösített, gúnyos megjegyzéseket tett a ruhámra és a gondolkodásmódomra, ha véleményt nyilvánítottam például a menzai ebédről, ő lehurrogott, megszidott, árulkodott. Egy idő után nem bírtam tovább, elmondtam a dolgot a szüleimnek, akik emiatt nagyon megutálták a lányt, többé nem voltak hajlandóak elengedni hozzá, ugyanis én, naiv kislány ennek ellenére barátkozni próbáltam, hogy népszerűbb legyek. Így ment ez negyedik osztályig, mikor tűzszünetet kötöttünk. Eljött az ötödik, én minden eddiginél jóval népszerűbb lettem, ráadásul már nem csak az osztályomban. A legjobb barátnőm Anna lett, aki előtt Bogi anno többször is lejáratott. Minden rendben is volt, de hatodik osztály elején ez az Anna elkezdett lekicsinyíteni, Bogihoz hasonlítgatott, ha bemutatott valakinek, az előnytelen tulajdonságaimat hozta fel, de mégsem küldtem el a francba, hiszen neki, a népszerű nagymenő lánynak köszönhetően egyre népszerűbb lettem. Bár ez a drága Bogi még mindig felszínes barátsággal hitegetett, én megpróbáltam inkább elkerülni őt, lehetőleg észrevétlenül, és Anna mellett lenni. Utóbbi elég viharos volt, néha szó nélkül lelécelt és Bogival járt-kelt, néha, bár ezen időkben is csupa jót mondott Bogiról, egyszerűen rám volt szállva. Minden dolgozatot rólam lesett, bár szemétségének hála próbáltam hárítani, rossz dolgokat írtam, hagytam hogy lemásolja, majd beírtam a jót, stb... Tehát tulajdonképpen kicsit átvettem a stílusát, kihasználtam Őt, sajnálom is, szemét voltam. A többi barátom hasonlatos volt az "ókori Annához,,, akivel, bár nem értek szót, mégsem vesz részt a velem kapcsolatos vitában. Ha összevesztem bárkivel, semmiképpen nem védtek meg engem, pedig én ellenkező esetben, már ha nem Bogiról volt szó, mindig megtettem ezt. Most nyolcadikos lány vagyok, de néha még ma is gondolok arra, hogy mi lett volna ha..? Ha akkor elküldöm őket a fenébe... Talán egyedül lettem volna négy évig.

Vélemény? Hasonló történetek? (Ez utóbbi főképpen érdekel)