Nem tudok barátkozni es emiatt mar nagyon kínosan ertem magam, magányos vagyok es minden napom kinszenvedes?

Az egyetemen ugyanígy voltam, bár azért a középsuliban eléggé elképzelhetetlennek tartom, hogy ne alakuljon ki egy közösség. Nálunk ott mindenki egyenlő tag volt, hozzátett a közösséghez. Ezt úgy mondom, hogy én is nehezen ismerkedő típus vagyok. Az egyetemen viszont senkit nem találtam akinek hasonló érdeklődési köre volt (én hobbi szinten járok edzeni, nem iszok alkoholt), viszont a többiek kb mind alkeszok voltak, és azok a humorhuszárok akiket nem kedvelek. Szóval bár én is ilyen magányos farkas típus vagyok, ha valaki szimpatikus lett volna azért ismerkedtem volna (lehet hogy előre ítélkeztem róluk, de én döntöm el kivel ismerkedek kivel nem) Amúgyis rájöttem, hogy az egyetem nem nekem való, az egész a pénzről szólt. Szóval otthagytam, egy okj-s képzésre beiratkoztam az előző iskolámba, itt új osztálytársak, és régi tanárok voltak. Itt volt egy összeszokott osztály darabja, akik egy csoportot alkottak, és voltak akik nem voltak ennek a csoportnak a tagjai én ebbe csatlakoztam. Szóval ha nehezen ismerkedő típus vagy, akkor kis közösségelben idővel befogadnak, egy egyetemen viszont már nem annyira, ha nem kezdeményezel mivel jóval nagyobb a létszám. Szóval ha pl vannak az egyetemben osztott órák (nekem voltak) ahol kisebb pl 20-as csoportok vannak, akkor kérdezz bármiről pl a tananyagról kapcsolatban valamit olyantól akivel ismerkednél. Ha ez megvolt, akkor innen menni fog. Poénkodj stb... ülj be mások mellé szólj hozzá bármivel kapcsolatban (pl kölcsön kérsz egy vonalzót) valamivel el kell kezdeni. Ha nem kezdeményezel semmi sem fog történni. Nem kell félni. Nem fogják azt hondolni, hogy ki ez a magányos paraszt. Ha pedig igen, akkor ott náluk van a gond. Én pl amikor elkezdtem edzeni attól féltem, hogy majd megbámulnak hogy mit akar ez itt. Aztán idővel rájöttem, hogy mindenki lesz@rja hogy a másik mennyivel nyom, saját magéra koncentrál. Ugyanígy nem fognak rólad gondolni semmi rosszat. Szóval légy bátor, nem foghatják a kezedet mindig, magadért kell felelned. (Bár én szívesen fognám <3.. na kíváncsi vagyok hogy az előbbi után most azt gondolod-e rólam, hogy egy pancser aki itt próbálkozik, vagy továbbra sem gondolsz rólam negatívumokat.) Most leírtad, hogy így meg úgy magányos vagy, de suerintem a válaszolók közül senki sem ítél el emiatt, ahogyan az egyetemen sem fogják. Na sok sikert, nem kell félni nem harapnak a többiek.

Sikerült megnyilnod már mások felé? :) Szivesen beszélgetek veled ha gondolod. Én hasonló cipőben vagyok egy kis ráadassal. 22/L