Miért nem megy a barátkozás, elvesztek mindenkit?

Egyetemista vagyok, hamarosan diplomázom. Voltak jó barátaim az általános iskolában, a középiskolában még inkább. De az egyetemen 3 év alatt senkihez sem sikerült barátilag közel kerülnöm. Az általános iskolás barátaimmal már egyáltalán nem beszélek -igazából ott is csak 2 ember volt, akivel jóban voltam, egy darabig beszéltem is velük, de aztán semmit mondó beszélgetésekké váltak, és zavart, hogy kb mindig ugyanazt kérdezgették és ugyanazt válaszolták:

(-hogy vagy?

-*leírom*, és te?

-az jó. Velem semmi ) Szóval értitek. A középiskolásbeli barátaimmal egészen eddig tartottuk a kapcsolatot, de az utóbbi időben ők is eltávolodtak tőlem/ vagy én tőlük. Külföldre mentek, dolgoznak. Sosem érnek rá, napok múlva válaszolnak két sort.

Persze megértem, hogy dolgoznak vannak más barátaik is, van más dolguk is, de attól még elcsüggeszt a dolog.

Egyetemen meg képtelen vagyok barátkozni. Visszahúzódó vagyok, idegenekkel kell beszélnem, akkor nem tudok egy értelmes mondatot elmondani. Általában sokáig figyelem az embereket, ki kivel van jóban, milyen dolgok érdeklik, milyen a modora - más beszélgetésekből állapítom meg. És csak ezután kezdek beszélgetni valakivel, felajánlom mindenben a segítségemet neki, de ha nem ad normális válaszokat és később sem kezd el velem beszélgetni, akkor hagyom.

Egy éve az egyik barátom megharagudott rám, mikor szakított a barátjával és a barátjának adtam igazat. Azóta nem futok senki után, hogy bocsásson meg, legyünk ismét barátok. Ha elsőre nem sikerül elintézni, akkor onnan már nem érdekel.

Tehát a kérdés, ezzel a hozzáállással elfogok veszíteni mindenkit és soha nem is lesznek már igaz barátaim?