Miért van ez? Már egyre jobban kezd rosszul esni.

14 éves vagyok és ugye általában ebben a korban mindenkinek van egy csomó barátja, haverja, barátnője. Én nem mondhatom, hogy vannak barátaim, talán egy vagy kettő, de ők inkább haverok, akikkel néha elmegyünk valahova, néha beszélünk és ennyi. Hatosztályos gimnáziumba járok, tavaly kezdtem, majdnem egy egész tanévig nem találtam meg a helyemet az osztályban, míg másom már egy hónap után legjobb barátok lettek. Most megtaláltam a helyem az osztályba. Megvannak azokaz emberek, akikkel ülök, akikkel jövök-megyek, beszélgetek a szünetekben. Ez 4 ember én vagyok az 5. Ha van valami iskolai feladat, amit párban vagy 4-es csoportban kell végezni, tuti én maradok egyedül és kereshetek másokat, akik hülyék vagy teljesen idióták. Szinte mindig én vagyok az, akinek nincs párja ha olyan feladat van. Olyan magányosnak tudom érezni magam márcsak emiatt is. Barátom sincsen (tudom, hogy 14 évesen semmiről nem maradtam le és még ráérek), és mostanában sorra hallom hogy melyik osztálytársamnak lett a nyáron barátja, ki kivel jött össze. Olyan, mintha én egy ilyen fura különc ember lennék, pedig nem vagyok az. Ugyanúgy viselkedem, mint ők, kedves vagyok és többnyire mosolygós, udvarias, barátságos, mindenkit meghallgatok ha kell, nem csúfolok másokat, magyar vagyok, nincs semmi betegségem. A külsőm is rendben van: rendesen öltözködöm, vannak ruháim, cipőim, nem vagyon büdös, a hajam is mindig rendben van, nem vagyok dagadt, nem is vagyok csúnyább másoknál, sőt, szerintem az osztály többségénél szebb vagyok. Nem mondom magamra, hogy a világ legszebb lánya vagyok, de nem vagyok csúnya, ápolt vagyok és igényes. Túlzásokba se esem sose.

Nem tudom mi baj velem. Miért vagyok olyan kivétel? És régimódi sem vagyok, stréber sem vagyok. Szerintem a tulajdonságaimat nézve lehetne akàr tíz barátnőm is vagy több. Akkor miért nincs szinte egy sem? Nem értem, tényleg nem.