Megcsalásnak számít, ha baráti közösségre is vágyom a barátnőm mellett?

Extrém izolált, ingerszegény, magányos környezetben vagyok kénytelen élni (anyagi okokból vidéken élek, nem tudtam még Pestre költözni), sose tudtam egy közösségbe se beilleszkedni - igaz, eddig mindig olyanok voltak akik sárba tiportak a másságomért (kimagasló kognitív képességek, de elképesztően alacsony szociális és kommunikációs készségek).

Csoda, hogy megtaláltam az Igazit de megbecsülöm Őt. Mégis bármilyen rossz tulajdonság, erőteljesen vágyom arra, hogy egy kifejezetten baráti szűk közösség oszlopos tagja legyek, akik érdeklődnek egymás iránt, hülyülnek egymással, játszanak egymással társasjátékokkal (előnynek tartanám, ha a szociális baráti aktív szeretet és törődés mellett a társasjátékozás lenne a fő aktivitás), őszinték, megbízhatóak, segítőkészek, kérik a segítségemet ha baj van, hozzám fordulnak tanácsért, tanácsot adnak, ha kérek, nyíltan s*ggberúgnak, ha valami bajuk van velem, kitartanak mellettem, kitarthatok mellettük. Egy olyan társaság, ahol nem érzem kirekesztettnek, feleslegesnek, kevesebbnek magamat és bárkinek baja van, megvigasztalhatnám. Nem titkolnának előttem semmit, nem zárkóznának el a lelkizéstől, valamint tiszteletben tartanák, hogy nekem a barátnőm az első, még ha nagyon ritkán találkozom is Vele.

Ha létezik is ilyen, korunkbeliekből (16-30 év) álló szoros baráti közösség, fogalmam sincs, hogy találhatnék ilyet, illetve legrosszabb esetben hogy hozhatnék ilyet létre. Kezdek becsavarodni a magánytól és nincs értelmes hely, ahova kimozdulhatnék - pedig kimozdultam/kimozdulok de nem látok olyan baráti közösséget, ami ne rekesztene ki engem