Felnőttként hogyan lehet új barátokat szerezni?
A suliban még olyan könnyű volt minden, de aztán eltávolodtunk egymástól, az akkori barátaimmal mind külön egyetemre, külön városokba keveredtünk, és azóta nagyon másképp alakult mindannyiunk élete.
Munkahelyemen tök jól kijövök pár emberrel, de mindannyiuknak megvan a maguk baráti köre. Az irodán kívül alig kerülünk interakcióba, egyszer elmentünk iszogatni valahova, tök jó volt, de azt is én kezdeményeztem alapvetően, és bár szívesen jöttek, nem szeretnék nagyon "nyomulni", hogy folyamatosan hívogatom őket mindenfelé, amikor programokról beszélnek, amire én is szívesen mennék akár, akkor is már a maguk baráti körével szervezik, nyilván nem fogok oda betolakodni.
A párom baráti társasága meg más miatt jön össze ritkán- ott aki nem éppen Hollandiában van, az boldog családi életet él egy vagy két gyerekkel. Meg egyébként is, ők a párom barátai.
Néha hiányzik a társas élet, a gimihez hasonló szoros, bizalmi baráti kapcsolatok. Mégis, felnőttként hogyan lehet ezt elérni? Van valaki hasonló cipőben?
Értem a problémádat, felnőttként nagyon nehéz, de tapasztalat, hogy nem lehetetlen. Közhelynek tűnik, de igaz, hogy például egy közös hobbi nagyon jól össze tud kovácsolni embereket. Nagybátyám például kutyát tart, teljesen belevetette magát, viszi versenyekre meg minden, és azóta csomó kutyatenyésző barátja van. Ma már mindenféle témában lehet találni fórumokat a neten , az így összejött közösségek gyakran tartanak személyes találkozókat is.
Azt viszont el kell fogadnod, hogy felnőttkorban ez sokkal lassabban megy. Nem tudom, hány éves vagy és mióta vagy a munkahelyeden, de nekem például személy szerint rendszeres találkozás mellett is egy év kell, mire egy szimpatikus emberhez érzelmileg is elkezdek kötődni.
Én amúgy az összes felnőttkori barátomat a gyerekeimen keresztül szereztem.
Velem is pontosan ugyanez történt. Gimiben nagyon szoros kapcsolatom volt a barátaimmal, de mikor annak vége lett elkezdtek mellőlem fogyni, és bár egyetemre mentem és megismertem pár új embert valahogy úgy éreztem, magamra maradtam. Az új kapcsolataim sajna messze nem hasonlíthatóak ahhoz, mint ami gimiben volt.
Az új egyetemista "barátaimnak" is mind megvan a maguk társasága, persze lehet velük beszélgetni, de valahogy egy új szoros kötelékű baráti társaságnak sem lettem a tagja.
Felnőttként a barátkozás már sajna nem úgy megy mint gyerekkorunkban.
Elég igazságtalan hogy vannak emberek, akik egyszerre több baráti társaságban is benne vannak meg vannak, akiknek egy sem jut. Sajna ez van, vagy megpróbál az ember kitörni belőle és addig menni/erőlködni míg be nem illeszkedik valahova vagy beletörődik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!