Felnőttként hogy szerezzek barátokat?

Ezzel a problémával én is küszködöm. Pedig beszédes is vagyok, és még vicces is -legalábbis egy idő után már elmerem engedni magam :) Nem gondolom magamról,hogy unalmas lennék vagy rossz társaság, de olyan sokan eltűntek mellőlem az utóbbi 1-2 évben.

Olyan nehéz egy társaságba bekerülnöm.. ahh nem lehetek ennyire szerencsétlen. :(

Ne egy társaságba próbáljatok bekerülni első körben. Az nehéz! :) Egy szimpatikus embert kell feltérképezni, és vele elindítani egy kommunikációt, és észrevenni, hogy neki ez jólesik, avagy nem... és aszerint folytatni a barátkozást.

Kérdezzetek! A kiszemelt embertől. Sokat! Az emberek szeretnek magukról beszélni általában. Én ilyen típus vagyok, a fenyőfa árussal is tíz perc alatt képes vagyok barátságot kötni, a férjem utál is emiatt velem bárhova menni, mert szerinte én már túlzásba esek.. Nagyon sok barátunk van, de olyan igazi, akik igazi barátok, kevés. (Kb. 6-7 fő, de nekem ez bőven elég! másoknak egy sincs.) Ők gyerekkorom, középiskolás korom óta barátaim.

Kb. 6 munkahelyem volt eddig, és minden munkahelyről maradtak meg munkahelyi barátságok. Csak rajtam múlik ,mikor melyiket mélyítem el, mert keressük egymást a mai napig.

A lényeg, hogy észre kell venni, mit akar a másik, és nem szabad terhére lenni. :)

Hajrá! Nem olyan nehéz ez! Sok sikert kívánok nektek! :)

Köszi, nagyon aranyos vagy. Az a baj,hogy idővel mintha elzárkóztam volna kicsit (a még ismeretlenektől),pedig mindig sok ember vett körül. Mosolygós vagyok, kedves, értelmes, még külsőre se lehet azt mondani rám, hogy szégyellni kellene (mert manapság ugye azt is nézik, hogy XY-al nem lehet megjelenni sehol). Úgy érzem, az iskolás barátaimmal nem tudnám már úgy elmélyíteni a barátságot, külföldön vannak, elköltöztek, családjuk van és ami még akadály, hogy saját barátaik.

Igaz, nem egy egész társaságot kellene megszerezni,csak momentán olyan ember sincs a láthatáron, akivel el lehetne kezdeni egy barátságot.

Nem egyszer volt,hogy összefutottam valakivel, akivel a facebook-on szoktam hetente "beszélni". Személyesen, én hiába vagyok közvetlen, érdeklődöm hogy van, gyorsan lezárja a beszélgetést, mond egy minden oké-t és majd beszélünk..Kb.

Bezzeg mikor ír, akkor jaj olyan aranyos vagy és milyen jól nézel ki, olyan kár,hogy ritkán találkozunk.. Hát nem tudom. Érdekes.

Azt nem mondom, hogy bennem nincs hiba. Csak nem tudom hogy miért nem megy ez nekem. Mihelyt lesz egy kis időm és türelmem analizálni magam, megfejtem miért lehet ez. :) Olyan nincs, hogy nekem ne legyen barátom. Pedig nekem csak egyetlen egy kell. Ha több lenne az sem baj :).

Na de tényleg el kell gondolkoznom,hogy mi a probléma gyökere és mi által találhatnék új barátokat. :)

Szia!

Velem beszélhetsz ha gondolod :)

Hajrá hajrá. :) Néha én is belezavarodok ebbe,hogy biztos unalmas vagyok,de szerintem nem. :D És igen, ez a baj,hogy manapság a kapcsolatok nagy része felszínes. Egy régebbi barinőm azt mondta,hogy egy másik lánnyal csak azért barátkozik, hogy ne unatkozzon, ha én nem vagyok itthon. Megfordult a fejemben akkor ez+az, de ez már csak történelem, mert azóta pasija van és engem leépített. :))

A bizalmamat elnyerni iszonyat nehéz, és gondolom más is így van ezzel, ezért se megy könnyen. De lehetne még sorolni.. Azért nem akarom kedved szegni. Mindenhez idő kell. :)

Kedves kérdező!

Mi lett veled azóta? Sikerült barátokra lelned?