Miért nem akarja sok ember elfogadni, hogy nincsenek barátai?

Én megányos vagyok, és csak azért van pár ember az éeltembe, mert nem akarok telejsen magamra maradni, de ezeket soha az életbe nem hívnám barátoknak, haveroknak is erős túlzással hívom őket...

Fel nem fogom, hogy emberek az ilyeneket, hogy tudják barátoknak hívni, de elég reménytelenül hangzik...

Nem tudom, kikre vonatkozik a kérdés.

De számomra az negatív, amikor mindenki mástól várja, hogy 'szüntesse a magányát', ilyenkor nem az a kérdés, hogy milyenek hozzám azok az emberek, vagy "barátok", hanem hogy Én milyen vagyok velük.

Lehet, hogy vannak olyanok, akik magányosak, de nekem a legfontosabb azt beismerni, hogy ne csak másoktól várjak el mindent.

Lehet, hogy az általad felhozott 'sok embernek' nem az a baja, hogy nincsenek igaz barátai, haverjai, hanem normális emberi kapcsolatokat szeretne kialakítani. Azért fogják rá bárkire, hogy a "barátaik", mert így nevezik a mindenféle emberi kapcsolataikat.

Számomra jelenthet mélyebb fogalmat az, hogy barátság. Tehát abban igazad van, hogy nem mindenkinek adatik jó baráti kapcsolat. De alapjáraton a rossz emberi kapcsolatokat nem lehet elfogadni, azzal kezdeni kell valamit.

Ez nem ott kezdődik, hogy nem fogadják el a magányt, hanem ott amikor más emberek szándékosan elhitetik magukról, hogy barátok.

Másképp valóban ennyire könnyebb és egyértelműbb volna kapásból.