Szerinted a "forever alone" típusú emberek (pl. akik ilyen kérdéseket írogatnak ki itt, hogy "Miért nincsenek barátaim? "), tudnának mit kezdeni azzal, ha az emberek valami csoda folytán hirtelen úgy viszonyulnának hozzá, mint a népszerű emberekhez?

A mai önimádó, hedonista, mindenkiteltaposok korszellemet elnézve nem csoda, ha egyre több a "foreveralone lúzer" ahogy te nevezed. Pont hogy nem lúzerek, hanem nagyon jó emberismerők, és bizonyára megvan a jó okuk rá, miért nem haverkodnak/csajoznak szakmányba.

Ilyen medúza gerincű véglény embereket egyedül a saját fajtájuk nem gyűlölne, és az az egyetlen mentségük van, hogy ők vannak többen.

Megkockáztatnám,hogy ha ez megtörténne,sok ember öngyilkos is lenne. Gondolj bele,eddig mindenki viszolyog tőled,kerülnek aztán egyszer csak mindenki köréd gyűlik? Én biztos azt hinném,hogy csa szívózni akarnak velem és ez elég sok embernek meghozná a kedvét egy kör kötél nélküli bungee jumping-hoz.

Egyébként meg nincs olyan ember,aki ne vágyna legalább minimális társaságra,legalábbis szerintem. Nem mindenki vágyik hatalmas társaságra meg bulikra. Nekem is bőven elég egy szűk baráti kör,ami úgy isten igazából hiányzik az egy barátnő. Az a kevés ember is,akik tényleg undorodnak a többi embertől....hát fogalmazzunk úgy,hogy velük is megtörténhetett pár dolog,amíg eljutottak idáig.

Fiatalabb koromban olyan suliban tanultam, ahol nekem sem igazán voltak barátaim. Aztán később olyan közösségbe kerületem, ahol az emberek kedvezőbben viszonyultak hozzám, mindenkivel jól kijöttem, lett néhány jó barátom is. Utána sokkal kiegyensúlyozottabb lettem, jobban éreztem magam és végre lett egy kis önbizalmam is, úgyhogy én jól "reagáltam" a változásra.

De ez gondolom attól is függ, hogy valaki csak éppen olyan szerencsétlen helyzetben van, hogy valamiért nem illik a környezetébe, vagy ő nem képes elfogadni senkit.