Ti hogy reagálnátok le ezt a helyzetet?

Velem előfordult már, hogy nem kerestem a nehéz élethelyzetben lévő barátnőmet. Ugyanis az ő élethelyzete az én szemszögemből ítélve még mindig rózsásnak számított, de nem vagyunk egyformák, ő kiborult tőle, amit megértek. Viszont nekem is nehéz helyzetem volt akkor, csak én nem szóltam róla senkinek, mert nem kötelessége ápolgatni a lelkemet senkinek. Jól tartottam magam, a külvilág nem vett észre az egészből semmit. Viszont arra már végképp nem maradt energiám, hogy a barátnőmet istápoljam, mert - bármennyire szeretem is - amikor elkezdett panaszkodni a saját problémájáról, ami számomra apróságnak tűnt, akkor felkaptam a vizet, és többet ártottam, mint amennyit használtam. Inkább azoknak az embereknek kerestem a társaságát, akik mindig vidámak voltak, mindig buliztak, és se ők nem beszéltek a saját problémáikról, se nekem nem kellett az enyémekről. Aztán amikor az én helyzetem elcsitult, akkor megkerestem a barátnőmet, hogy szüksége van-e rám.

Jól cselekedtem? Nem hiszem. De emberileg teljesen érthető szerintem, hogy mit miért csináltam. És ezzel nem lekicsinylem a barátnőm problémáját, egyszerűen csak nem tudtam átérezni, mert mások a prioritások az életünkben. Ő se tudta volna az enyémet, ha elmondom neki.