Nyáron nektek is jön ez a 'nincs egyetlen barátom sem' dolog?

Igen, én is ugyanezt tudom elmondani. Ilyenkor nyáron mindig rájövök, hogy tulajdonképpen nincsenek valódi barátaim. Az iskolában van egy-két ember, akivel el tudok beszélgetni, együtt sétálunk haza suli után stb., jól kijövünk egymással, de én nem nevezném barátságnak a kapcsolatunkat. Közös programjaink suli időben sem nagyon vannak, de mivel délután kb. fél négyig a suliban vagyok, emberek között, a többi idő nagy részét pedig a tanulás tölti ki ezért annyira nem igénylem. Nekem szükségem van arra is, hogy egyedül legyek, egyedül pihenhessek pl. olvassak, sorozatot nézzek vagy csak aludjak egy picit. Viszont azért valamennyire rosszul esik, hogy ilyen magányos vagyok, főleg mikor látom, hogy más korombeliek mennek moziba, kávézóba vagy csak összejönnek beszélgetni mert néha nekem is jól esne. Ilyenkor nyáron pedig először örülök neki, hogy "de jó, szünet van, pihenhetek, nem kell tanulni", de ez általában pár hét alatt lecseng és akkor engem is elönt ez az "egyedül vagyok, nincs senkim" érzés. Először még szoktam gondolkozni azon, hogy felhívok valakit, hátha eljönnének velem valahova, de aztán úgy vagyok vele, hogy biztos nem véletlen, hogy engem nem keres senki és nem akarom magam "rátukmálni" valakire, hogy csak "muszájból" találkozzon velem mert esetleg nem akar megbántani. Közben meg látom, hogy mindenki nyaral, a legtöbb "barátnőm" folyton a pasijával van és jól szórakoznak, jól telik a nyaruk, míg én otthon ücsörgök egymagam. Várom a szeptembert, hogy elkezdődjön a suli és akkor újból találkozom velük, beszélgetünk, de azért kicsit hülyén érzem magam mert tudom, hogy akkor sem oldódik meg minden és ugyanúgy nem lesznek barátaim, csak egy picit jobb kedvem lesz. Én próbálkozom kapcsolatokat kialakítani, de valamiért nem szokott sikerülni. Általánosságban kedvelnek az emberek, mindenki mondja, hogy milyen rendes, kedves, aranyos vagyok, de valahogyan mégsem érdeklem őket vagy unalmasnak tartanak, nem tudom. Valamint szerintem az emberek megérzik, ha valaki nincsen túl jó passzban és ez egy negatívum. Nekem például emiatt (hogy nincsenek barátaim) , sokszor rosszabb kedvem van, sírok. Persze, próbálok nem erre koncentrálni, főleg, ha emberek között vagyok, de nem tudom és nem is akarom magam mindenki előtt 0-24 megjátszani. Jól esne, ha valaki néha megvigasztalna, felvidítana, ha őszintén beszélgethetnék valakivel, de mivel nincsenek igazi barátaim ezért ez nem fog megtörténni és egyre több embernél érzem azt, hogy nekik semmi kedvük, energiájuk nincsen még más problémáival, érzéseivel foglalkozni és az olyan embereket, akik nem életerősek, boldogok, vidámak, azokat egyszerűen csak ignorálják mert találnak maguknak olyat is, akinek nem kell ápolgatni a lelkét.

Szintén ugyanez. :( 24/L

Ja, bocs a hibákért csak automata javítás :D (teló)