Tényleg így megy ez? Tegnap még barátok, ma meg már ismeretlenek?

Bevezetésként annyit, hogy tegnap eszembe jutott egy régebbi ismerősöm (lány) és ma pont vele álmodtam. Az álomban az volt, hogy eljött hozzánk a barátjával. Míg a barátja eltűnt addig beszélgettünk és olyanokat mondott, hogy összejöhettünk volna meg boldogok lennénk stb. Aztán felkeltem és elkezdtem gondolkozni, mert amúgy nem is foglalkoztatott ezelőtt a dolog mivel mindenki éli az életét de így felelevenítettem mi is történt régen.

Minden 2 éve kezdődött. Akkor jött a lány a suliba. Egy jó barátom húgáról beszélünk. Megtetszett nekem aztán elkezdtem vele beszélgetni szünetekben. Végül csak annyit vettem észre, hogy alig egy hónap után minden szünetben odamegyünk egymáshoz és végigbeszéljük a szüneteket. Jól éreztük magunkat egymás társaságában. Majd megtudtam mástól róla egy két dolog, hogy ebbe és abba szerelmes így már próbáltam másként nézni rá. Sikerült is, mert meg is tetszett az egyik barátnője és ő tudta is de ennek ellenére mégis vele beszélgettem mindig, mintha nem akarta volna, hogy a barátnőjét úgymond megismerjem. És ez a minden szünetben való beszélgetés egészen év végéig ment. Tényleg jó barátok lettünk, jó kapcsolatunk lett egymással. Aztán én elkerültem más suliba ő meg összejött egy fiúval. Hát itt meg is szakadt a kapcsolatunk. 1x érdeklődött irántam, milyen az új suli. Egyszer, kétszer futólag összefutottunk köszöntünk egymásnak. Meg most év végén volt egy esemény ahol kicsit többet beszélgettünk és elmondta miújság vele stb.

Na de rövidre fogva. Tényleg ennyi lenne az egész? Így történnek ezek? Tegnap még egy jó barát, ma meg már azt se tudod mi van vele? Hogy él-e még? És ez leginkább annak tudható be, hogy össze vagyunk zárva egy nagy közösségbe (suli), megtaláljuk egymást, ha van valaki akivel jóba vagy azzal könnyebb "túlélni" a sulit, aztán sulin kívül meg teljesen mások vagyunk? Majd az egyik fél szerelmes lesz valakibe és akkor már nem is fogunk foglalkozni a régi ismerőssel, aki mindig ott volt mellettünk?

Elszomorító, hogy így történnek a dolgok. Mindenki éli a saját kis életét de elfeledkezik arról, hogy régen kik voltak ott mellette. És nem csak egy személynél tapasztalom ezt. Olyan mint a filmekben, hogy életre szóló barátságok már nincsenek is.

Persze kettőn áll a vásár de ha én keresném fel akkor se történne nagy drasztikus változás, mivel holnap már minden ugyan úgy lenne mint eddig.