Mihez kezdjek, ha?

Alapjáraton félénk, visszafogott lány vagyok. Ismeretlen emberek előtt nagyon nehezen nyílok meg, de sokszor megesik, hogy olyanok előtt is, akikkel korábban találkoztam már. Érdekes, mert ez nem mindenkire igaz. Sokszor tapasztaltam, hogy egy-egy ismeretlen emberkével kb. úgy elbeszélgettem, mintha már ezer éves cimbik lennénk, de nem tudom, ők mivel lennének "másabbak", mint a többiek.

Vannak barátaim, de akikhez a legközelebb állok, messze élnek. Nem tudunk túl gyakran találkozni, mert ugye mindenkinek megvan a maga élete, elfoglaltságai, nem mindig egyszerű megszervezni egy randit. Rajtuk kívül volt még két lány, akikkel nagyon jóban voltam, de különböző okok miatt elváltak útjaink, nem keressük egymást.

Van két lány még, de velük egyáltalán nem olyan szoros a kapcsolatom. Együtt szoktunk császkálni, jól elvagyunk, de szerintem én jobban ragaszkodom hozzájuk, mint ők hozzám. Nem is tudom, hogy fogalmazzak... Jobban rá vagyok "szorulva", hogy találkozzunk, együtt legyünk, mert rajtuk kívül tényleg nincs olyan társaságom. Viszont szörnyen hiányzik az a bensőséges hangulat, mikor tényleg teljes mértékig számíthatunk egymásra és bármit megoszthatunk a másikkal, vagy csak épp a belsős poénok.

Bocsi, hogy itt nyavalygok. Napok óta pocsékul érzem magam, muszáj voltam megfogalmazni, hogy mi a gondom.

18/L