Ez igaz, hogy 20 éves kor után, ha nem sikerült éveken átívelő barátságokat korábban kialakítani, akkor már lőttek az egésznek?

-Már válaszoltam korábban.-

Nekem is volt régebben ilyen időszakom, de az igazat megvallva most is hasonló van...

Annyi minden változott az utóbbi 2 hónapban, otthagytam egy munkahelyet, ahol megtaláltam a helyem, már .ami a barátokat illeti- egy jobbért, ami pofára ejtett és flegmák lekezelőek voltak velem ott és állandó volt a túlóra... Kikészültem és hamar otthagytam az idegeim miatt. Ezután egy hónap után újra vagyok egy helyen, itt úgy normálisak velem legalább, de ez sem álom munka :( és a környék amíg odajutok elég ótvar..

Kicsit most is az van, hogy nem találom a helyem, most egyelőre jó itt, mert kell a pénz, de nem az igazi..

Az segít, hogy 1-2 barátom azért van, akivel néha le tudok ülni dumálni.

Én is voltam így is, nem is egyszer, barátok nélkül és szintén szar helyzetben..

Amit megtanultam, hogy az élet ilyen hullámokkal jön.

Egyszer jó időszakod van és boldog/elégedett vagy, utána meg jön egy szar..

Sajnos most én is lent vagyok, de tudom(hiszem), hogy mivel sok ilyen volt már, meg fogom találni újra a helyem.

Kezd el új dolgokat, járj el új helyekre, találj rá valami lehetőséget.

Annyit viszont biztos megtanítanak ezek az időszakok, hoyg értékeld a jót. Mivel nekem is voltak magányos időszakaim, a boldogakra már a jelenben is úgy gondoltam, hogy istenem, milyen jó most, jól érzem magam, jófej társaságban vagyok stb.

Másrészt meg erőt ad az ilyen mélypontok átvészeléséhez, mert el fog múlni ez is és jön valami más majd újra.