Olyat lehet a barátomnak nevezni, aki hagyja hogy egyedül legyek?

Üdv, én 21 vagyok, ez a gyerek is. Általánosban végig osztálytársak voltunk. A lényeg, neki most sok barátja van, jár bulizni mindig, nekem nagyon kevés kapcsolatom van, tudja is ezt, és azt is tudja, hogy nagyon szívesen eljárkálnék vele bárhová. Eddig még nem hívott sehová, ahová más haverja is ment, így ment ez általános suli után. Utólag már bánom hogy foglalkoztam ilyen emberrel, mostani eszemmel tuti nem mentem volna bele ilyen kapcsolatba. Számomra felfoghatatlan, hogy egy gyerekkori barát hogy képes magára hagyni a másikat. Most már valamivel normálisabb a helyzet, de még nagyrészt mindig én keresem őt, már vagy 8 hónapja hanyagolom valamennyire, érzi szerintem, hogy most már nem tehet meg annyi mindent. Többször volt már, hogy napokig nem írtam neki, ilyenkor ő írt néha, meg igazából meg már fél éve leszeretném tiltani facebookról, csak úgy megszakítani vele mindent egyik pillanatról a másikra, de nem vesz rá a lélek, majd 50 ezer üzenetet váltottunk eddig facebookon. Egyre inkább megalázónak érzem ezt a kapcsolatot, a faluban az emberek, meg ennek a havernak az ismerősei nyilván azt gondolják, hogy egy papucs vagyok, tartás nélküli, akivel bármit meg lehet csinálni. Úgy kezel engem, mintha a rabszolgája lennék. Például amikor ő volt a haverjaival, akkor meg sem állt lekezelni velem, viszont amikor együtt sétáltunk a faluban, és szembejöttek a haverjai, ő rögtön leállt velük beszélgetni. Múlt héten azt mondta, hogy mindig is elutasító típus voltam, és ez most éli a virágkorát.

Szerintem meg nem az alapján kéne megítélnie, ahogy hozzá viszonyulok. Nem tartom magamat hálátlannak, meg sokat akarónak, viszont vannak alap elvárásaim, amiket én is megtennék egy haverért.