Mindenkinek csak akkor van ideje rám, amikor van pénzem?

Egyértelmű a válasz, igen.

Van Béla, aki még tanulgat, 10e ft a jövedelme, nem sok marad utalás utáni 3. napban.

Van Feri aki végre talált munkát, minimálbér, az is valami. Rezsire meg az életre úgy sem kell költsön. 80 ezerből marad kb. 50ezre amit elvedel állítása szerint.

Megbeszéltük, hogy iszogatunk múlt hétvégén. Természetesen múlt pénteken felhívtam őket, Béla olyan részeg volt délután 5 órakkor, hogy alig bírt beszélni a telefonban. Hát gondoltam jól van, előfordul.

Erre hétfőn felhívott, nincs-e kedvem iszogatni pénteken. Mondtam meglátjuk, mennyi pénzem marad (utaltam rá, jó volna ha nem én fizetnék végre). Természetesen nem keresett.

Amikor hívtam, gyere meghívlak, mindig jöttek. Amikor azt mondom, hogy nincs pénzem (mert a f**zom akar állandóan fizetni), akkor soha senki nem akart inni senki. Kb. mintha valami automata lennék.

Most, hogy Feri végre dolgozik, eszébe nem jutott egyszer sem, hogy gyere, igyunk meg egy sört, meghívlak. Kivétel most, van egy 500 -asa, igyuk meg a parkban, szakadó esőben. Hogyne. Én azért nem két sört fizettem, azért egy-két sört fizethetett volna fizetéskor ott ahol én már egy párat.

Csak dühöngök, jól látom hogy egy marha vagyok. Soha többet nincs ivászat az én pénzemen, nem hívok meg senkit sem. Na ki járt már így?

Egyébként nem vagyok alkoholista, havi 1x beülünk valahova 3 sör max.