Tapasztalatok baráti kapcsolatokról?
Az elmúlt évek során azt kellett tapasztalnom, hogy a szociális kötelékek egyre lazulnak, az emberek egyre távolodnak egymástól, a baráti kapcsolatok egyre kisebb mértékben elmélyültek. Kíváncsi volnék, ti milyen tapasztalatokkal rendelkeztek a barátokat illetően.
Személyes tapasztalatom szerint, hiába vagyok nyitott, társaságkedvelő, barátságos személyiség, nehezen alakulnak ki bizalmas baráti kapcsolatok. Az én életemből hiányoznak a minőségi barátságok, amelyek nem egyoldalúak. Az utóbbi egy évben eltávolodtam minden barátomtól, mert rá kellett ébrednem, hogy a kapcsolatokba fektetett energiámat, odafigyelésemet egyáltalán nem viszonozzák. Ez nem jelenti azt, hogy önző vagyok - úgy gondolom, bármely emberi kapcsolat alapja a kölcsönös odafigyelés. Sokszor szívemet-lelkemet kitettem a barátaimért, akiknek viszont a műtétem után sem jutott eszükbe megkérdezni, hogy minden rendben van-e. Az a benyomásom, hogy sokaknak egész egyszerűen más a barátságról alkotott fogalmuk. Barátságon inkább haverságot értenek, haverokat, akikkel elkövetnek néhány fiatalkori hülyeséget; akikkel együtt ihatnak péntek esténként; akikkel dumálhatnak jelentéktelen dolgokról az iskolai szünetekben, hogy ne legyen ciki egyedül ülni kussban; akiknek menőzhetnek, hogy hétvégén meghúzták a barátnőjüket, vagy elpanaszolhatják a legnagyobb gondjukat, hogy nem tudják, milyen színű legyen a körmük színe; akikkel együtt szidhatják a sulit, a szülőket, stb. Vagy legalábbis nem fordítanak figyelmet a másik félre, hacsak nem származik abból valami előnyük. Szerintem manapság nagyon sok emberi kapcsolat egyoldalú, és ez szomorú. Másfelől, mintha a fiatalok túlnyomó része az interneten élne, nem a valóságban. Engem nagyon zavart, hogy a barátokkal soha vagy csak nagy küzdelmek árán tudtam szervezni mozgalmas programokat, mint például egy hegymászás. A sátorozásig el sem jutottam velük, mert lusták voltak, és inkább facebookon lógtak. A legérthetetlenebb számomra, hogy még azért is könyörögnöm kellett, hogy egy házibuliba vagy egy nyári kinti sütésre eljöjjenek, pedig egyikőjük sem volt befelé forduló típus. Végül meguntam egyrészt, hogy mindig csak magukkal vannak elfoglalva, és én sosem számíthatok rájuk, másrészt pedig, hogy nem lehetett szervezni velük. Mindezt azért fejtettem ki bőven, mert én is meg akartam osztani a tapasztalataimat azokkal, akiket esetleg érdekel, foglalkoztat a téma. Nagyon kíváncsi vagyok azok tapasztalatára, akik ezt olvassák. :)
válasza:Hello!
Sajnos én is azt tapasztaltam amit te is írtál Tisztelt Kérdező.
Ahogy a technológia fejlődik, úgy hidegülnek el egymástól az emberek, természetesen mindig van és lesz kivétel szerencsére. :)
Nekem utoljára általánosban voltak úgymond igazi barátaim, utána már csak pár haverom volt de az érettségi után őket is másfelé sodorta az élet.
És az interneten nagyon ritka, hogy barátságok alakuljanak ki és sok a csaló, én olyanról is hallottam, hogy valaki egy másik magányos, kicsit értelmi fogyatékos embertől 30.000 FT-ot csalt ki, szóval én már nem nagyon bízok meg az internetes emberekben, itt is lehetnek kivételek természetesen. :)
válasza:Kedves Első, köszönöm a választ! :) Örülök, hogy máris érkezett hozzászólás, de azt nagyon sajnálom, hogy te is azt tapasztalod, amit én.
A történet a kihasználásról... belegondolni is szörnyű, hogy előfordul az ilyen. Biztosan én vagyok túlságosan is naiv, ezért lepett meg, de akkor is elszomorító, hogy egyesek mi mindenre képesek - és ez viszonylag "apróság" az átverések között!
Jó, hogy említed a telefonfüggőséget! Nekem ki is ment a fejemből a kérdés kiírásakor, pedig igencsak zavaró jelenség. A legrosszabb talán, amikor próbálok beszélgetést kezdeményezni akár barátokkal, akár körülöttem lévő ismerősökkel, ritkább esetben ismeretlenekkel, és nem jutunk egyről a kettőre, mert mindenki a telefonját bújja. Az iskola folyosóján a szünetekben egymás mellett áll húsz-harminc fiatal, és mindegyikőjük a telefonját nyomkodja - ha véletlenül egymáshoz is szólnak, annak az oka egy kép vagy egy Messenger beszélgetés megmutatása, aztán folytatódik tovább a nyomkodás. Szintén kellemetlen, amikor egy barát elmeséli hosszasan a vele történteket, majd visszakérdez, hogy "Mizu?", de mialatt beszélek, a telefonja képernyőjét bámulja, vagy csak hümmög, bár azt is rosszkor, mivel fogalma sincs, hogy miről beszéltem. Arra is volt már nem egyszer példa, hogy - ugyancsak beszélgetés közben telefont bámulva - egy kérdésemre akadozva, részletekben érkezett a válasz, mert időközben újra és újra kényszert érzett a másik fél, hogy rápillantson a mobiljára. Tulajdonképpen valahogy így néz ki az eset: Igen... *telefont bámul* ... mert... *telefonra pillant* ... igen... *még mindig a telefont nézi* ... ugyebár... *végig telefont bámul* ... szóval ja. Nagyon szomorú, és szerintem minden épeszű, jóérzésű embernek rosszul esik.
Sajnálom, hogy ez még kitört belőlem, nem panaszkodni vagy bosszankodni kívántam, csupán újabb tapasztalat megosztása.
válasza:Semmi baj, teljesen jogosan vagy kiakadva.
Én is örülnék egy barátnak akivel csak úgy lehet beszélgetni, esetleg ide-oda elmenni.
válasza:Hát igen nagyon kevés ember van aki tud egy barátot értékelni.
Engem az is megdöbentett, hogy mennyi magányos ember van, azért is van szerintem ilyen sok magányos ember mert már a bizalom és a hűség lassan hiány cikk lesz.
Szia! :)
Én is ugyanezt tapasztalom!! Sajnos manapság az internet a fiatalabbak körében teljes mértékben befolyásolja az életüket. Amit nem értek úgy igazából. Nincsenek tisztában a dolgok következményeivel, súlyával. hazudoznak, nem csak másnak hanem maguknak is. Egy álomvilágban élnek. A barátok meg.....a legtöbb ember érdekbarát sajnos. Kemény csalódások árán kellett rájönnöm. Nekem 4 ilyen barátom van összesen akikben 100%ig megbízhatok és tudom, hogy ők is viszont így vannak velem. Akikkel számíthatunk a másikra és találkozunk is. sajnos ők nem a közelemben vannak. De már több éve tartjuk a kapcsolatot és eddig sosem okoztak csalódást. Míg azok akikre azt hittem legjobb barátok. Közben meg csak kihasználták a jószívűségemet. Ne érezd magad egyedül! Lehet, hogy kevesebben vagyunk ilyen emberek. De gondolj arra, hogy az életünk sokkal színesebb és élettel telibb, mint azoké akik folyton az interneten élik ki magukat :)
Köszönöm a választ Neked is! :) Örülök, hogy sikerült rátalálnod azokra az emberekre, akikre számíthatsz, és akik értékelik az odafigyelésed! Valóban ritka manapság jó barátokra lelni. S ha sikerül, véleményem szerint a távolságnak nincs jelentősége.
Én is ápolok ilyen jellegű kapcsolatot egy távoli baráttal. Noha csak egyszer volt alkalmunk személyesen találkozni, és levelet is csupán évente egyszer váltunk, azt kell, hogy mondjam, sokkal mélyebb a kapcsolatom vele, mint bármely közelben lakó ismerősömmel. Boldog is vagyok a barátságunk miatt, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a távolság igencsak meggátolja a barátság kibontakozását, így az megreked a levelezés szintjén, nem lehet teljes értékű.
A minap volt szerencsém összefutni egy régi baráttal. Szomorúan konstatáltam, hogy ő is mesélt-mesélt magáról, majd amikor én kezdtem bele, elővette a telefonját, és nyomkodni kezdte. Rosszul választom meg a barátaimat, hogy rendszerint így járok, vagy ez valamiféle generációs probléma?
Köszönöm, hogy megosztottátok velem a tapasztalataitokat, a véleményeteket, igazán kellemes Titeket is bevonni az eszmefuttatásba! :) Remélem, még érkezik válasz. Figyelni fogom a kérdést a továbbiakban is. Szép estét! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!